2013. december 18., szerda

J.L. Moreno - Szociodráma

A szociodráma definíciójáról, használhatóságáról és hasznáról folyó vitában felmerülő számos szemelvény közül J.L. Moreno "Sociodrama" című írásának kicsit alaposabb vizsgálatára kerítek itt sort anélkül, hogy részletes elemzéssé alakítanám ugyanezt. [Moreno J. Who Shall Survive?: Foundations of Sociometry, Group Psychotherapy, and Sociodrama. Reflections [serial online]. May 2005;6(2/3):34-35. Accessed December 14, 2013] Az elméleti keretek tudományosabb igényű feldolgozása tanulmány formájában később történik meg. Az eredeti írás magyar fordítása folyamatban van.

Moreno tanulmánya nem önálló munkaként született, hanem több előadását szerkesztette egységes dolgozattá. A tanulmány egyfelől a szociodráma elméleti leírására, meghatározására tesz kísérletet, másfelől egy konkrét pszichodramatikus/szociodramatikus technika, az "élő újság" bemutatásával és tárgyalásával ad illusztrációt arra, hogy mit ért a szerző szociodráma alatt. A szociodráma egyértelmű definíciója és körülhatárolása elmarad, a sorok közül mégis viszonylag jól kiolvasható annak lényegi tartalma.

A tanulmány elején Moreno megjegyzi, hogy a társadalomtudomány módszertani eszköztárából hiányzik a dráma, a színpad alkalmazása (p. 350). Ez a mai napig igaznak tűnik, még akkor is, ha mind a pszichológia, mind a szociológia tanítása és alkalmazása során egyre gyakrabban találkozunk olyan módszertani megközelítésekkel, amelyek a színpadi jelenlét, a dramatikus valóság transzformációs erejére (is) épülnek. Például az ELTE Szociológia Doktori Iskola tantervi hálója évek óta kínál szociodráma-foglalkozásokat, míg a pszichodráma önismereti és terápiás alkalmazása Európa szerte elismert, amit a számos különféle szakmai szervezet és a publikációk jelentős száma is igazol. Ugyanakkor a dramatikus technikák használata a kutatási módszertanokban egyelőre szinte ismeretlen.

Moreno kiemeli a szociodráma (illetve általában a dráma) gyógyító, terápiás erejét, jelentőségét (p. 351). A katarziselméletre hivatkozva leírja, hogy a társadalomtudományok feladata az egyén és a társadalom gyógyítása, majd két érvét összekötve kimondja, hogy a dráma, a "színpad" feladata tehát a gyógyítás. Érvelésében Hipokratészhez és Arisztotelészhez nyúl vissza, amennyiben leírja, hogy Arisztotelész a katarzist, a dramatikus tragédia átélése által kínált megtisztulást a lélek betegségeinek gyógyszereként tekinti, ellentétben azzal, egyben hasonlóan ahhoz, ahogy az orvosi gyakorlat szigorúan csak a fizikai valóra fókuszál. Bár Moreno erről ehelyütt nem ír, mégis érdemes észrevenni érvelésében a kartéziánus dualizmus rejtett kritikáját.

Arisztotelész nem katarzisról, hanem - a tragédia definíciójánál - "megszabadulásról" (Poétika VI. fejezet), illetve a "csodálatosról" beszél (Poétika XXIV. fejezet). A tragédia célja, hogy "a részvét és félelem felkeltése által" érje el "az ilyenfajta szenvedélyektől való megszabadulást" (ibid). Arisztotelész értelmezésben a tragédia (kiterjesztően pedig minden dramatikus cselekvés és művészet) lényege az utánzás, vagyis a valóság olyan módon történő visszatükrözése, amelye tevékenyen hozzájárul annak nemcsak jobb megértéséhez, de a benne felmerülő jelenségek feldolgozásához is. Moreno maga is elismeri, hogy tisztázásra vár, vajon miféle folyamat a katarzis: milyen erők hozzák létre, milyen okai és okozatai, hatásai vannak (p. 363). Ismét Arisztotelészre és Freudra hivatkozva felveti, hogy a katarzis a tudattalan azonosulás folyamatán keresztül hat (amit Arisztotelész a dráma tükörfunkciójaként ír le), de Moreno szerint az azonosulás maga is inkább tünet, semmint ok. A katarziselméletek összevetése a pszichoanalitikus irodalom Freud és Moreno óta keletkezett gazdag tárházával nem tárgya ennek a dolgozatnak, de további kutatási területeket kínál. 

Moreno kiemeli, hogy a katarzis nem az orvos zárt, interperszonálisan korlátozott rendelőjének terében, hanem a csoportban, nyílt terekben következik be. A szociodrámát a "nyílt térbe" helyezve érvélése az arisztotelészi úton halad tovább, amikor a dramatikus játék és a gyermeki gondolkodás illetve játék között von párhuzamot. A regresszió fogalmát nem említve, de arra utalva a dramatikus játékot ezáltal összekapcsolja a gyermeki játékkal, egyben megállapítja, hogy a pszichodráma kísérlet arra, hogy a fantázia és a realitás kettősségét megtörje, és helyreállítsa ezek eredeti egységét. Az eredeti egység alatt itt a gyermeki gondolkodást érti, amelyben - leírása szerint - nem válik külön a valóság és a dramatikus játék (p. 351). Érdekes vizsgálati területet kínál a dramatikus tér és a pszichodrámában ismert “mintha” fogalmának elméleti összevetése és meghatározása.

Ez utóbbi gondolatra írása végén visszatér és leírja, hogy a szociodramatikus foglalkozás feltáró jellege csak az egyik fele annak, amit általa el lehet érni. A gyógyítást ugyanilyen fontosnak tartja, és Freud szigorúan interperszonális, zárt módszertanát kritizálva hangsúlyozza a katarzis szerepét a gyógyulási folyamatban (p.363). A közösség összes szemére és fülére, annak teljes mélységére és kiterjedtségére szükség van szerinte bizonyos problémák megoldásához, ahol a titoktartásra és két ember intim viszonyára épülő, klasszikus pszichoanalitikus helyzet nem tud segíteni. Ugyanakkor a szociodrámát továbbra is pszichoanalitikus értelmezési keretben helyezi el (tehát nem tekinti például viselkedésterápiás módszernek).

Arisztotelésznél az "utánzás", mimézis, vagyis a dráma és a művészet általában természetes, az ember gyermekkortól fogva veleszületett tulajdonsága. Az utánzásban minden ember gyönyörűségét leli, állítja (Poétika IV. fejezet), sőt annak révén tanul a világról. Moreno a szociodráma esetében hangsúlyozza ugyanezt az edukatív szerepet, amikor a dráma interkulturális közvetítő potenciáljáról beszél. A szociodráma jelenleg rendelkezésre álló (nem túlságosan bőséges) irodalma is elsősorban e módszer az oktatásban, nevelésben betöltött illetve lehetséges szerepeit tárgyalja. 

Moreno eredeti útmutatása alapján a szociodráma főként a gyakorlati, alkalmazott tudomány területén hódított teret: leggyakoribb alkalmazási területei a szervezetfeljesztés, illetve konfliktuskezelés kisebb vagy nagyobb közösségekben. Moreno szerint a szociodráma egyszerre képes feltárni és kezelni a két különböző kulturális rend közötti konfliktusokat, és ezzel képes megváltoztatni az adott csoportokban lévő személyek attitüdjeit is (p. 365). Ennek eszközeként a szerepcserét írja le, ami a modern szociodramatikus alkalmazásban 'pozíciócserére' módosult annak érdekében, hogy a szociodrámában a csoport szintjén megvalósuló szerepcserét el lehessen választani a pszichodrámában interperszonális kontextusban használt szerepcsere fogalmától.

Jóllehet részben lábjegyzetben, de Moreno viszonylag pontosan körülírja a szociodrámát, amikor azt a szóösszetétel elemeinek jelentésével magyarázza: a 'socius' jelentése a másik, a társ, míg a 'drama' cselekvést jelent (p. 352). Így tehát a szociodráma a "másik ember nevében történő cselekvés" vagy a "másik ember helyében történő cselekvés" - ebben az eredeti angol szöveg bizonytalan szóhasználata ('in behalf' a helyesebb 'on behalf' helyett) nem ad pontos útmutatást. 

Az ugyancsak általa leírt és meghonosított pszichodrámához képest a következő elhatárolást adja (p. 352): "A pszichodráma olyan mély akciós módszer, ami személyközi kapcsolatokkal és privát ideológiákkal, míg a szociodráma olyan mély akciós módszer, ami csoportközi viszonyokkal és kollektív ideológiákkal foglalkozik." Sajnos a szerző adós marad annak megmagyarázásával, hogy mit jelent a "mély", hacsak nem azt, hogy akár az interperszonális, akár a csoportközi kontextusban a felszíni, fenotípusos jelenségeknél mélyebb struktúrákban képes változást előidézni. Egyben kiemeli azt is, hogy a szociodrámában előidézett katarzis különbözik a pszichodrámában előidézettől (p. 364). A különbség, hogy a szociodrámában nincsenek nézők és szereplők, hanem mindenki protagonista, ugyanis a játszók egy-egy társadalmi típust, szerepet, sztereotípiát jelenítenek meg - identitásuk kollektív, nem egyéni.

Az európai és transzatlanti politikai feszültségek korabeli, történeti kontextusára hivatkozva felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy a bizonyos problémákból eredő konfliktusok tényszerű információk további terjesztésével nem megoldhatók, valamint hogy az interkulturális viszonyok szofisztikált szempontjainak feltárása nem lehetséges megfigyelés és elemzés által, hanem akcionárius, mélyebb megértést, megélést lehetővé tevő módszerekre van szükség (p. 356).

A szociodrámában tehát a munka fókusza és eszközei azok a reprezentatív típusok (p. 354), amelyek az adott kultúrán belül léteznek és működnek, nem pedig az individuum. A játszó személy egy-egy társadalmi, kulturális típust, jelenséget, sztereotípiát testesít meg a cseppben tükröződő tengerként. Ezt szembeállítva a másik társadalmi csoport (osztály, kultúra stb.) képviselőjével a szociodráma előbb láthatóvá, kézzelfoghatóvá teszi a konfliktust, illetve a szociodramatikus technikák, főként a pozíciócsere alkalmazásával, a másik pozíciójában megtapasztalt élmény  segítségvel hozzájárul azok megoldásához is. A további elméleti munka szempontjából célszerűnek tűnik a Moreno által használt "kultúra" és "típus" fogalmak tisztázása, illetve kiterjesztése. A szociodráma jelenlegi alkalmazásai során az azonos kultúrába tartozó csoportok közötti konfliktusok kezelésében is bevált technikának bizonyult.

Az élő újság szociodramatikus technikájának leírása és néhány gyakorlati példa bemutatása után Moreno ismét kiemeli, hogy a szociodráma igazi alanya a csoport (p. 354). Fontosnak tartja, hogy a csoport tagjai legalább ugyanazon kultúrához tartozzanak, ugyanakkor azt is kimondja, hogy a csoport lehet olyan nagy is, hogy minden élő ember benne foglaltatik. Ez a kijelentése további vizsgálatot igényelhet, mert felmerül a kérdés, vajon szociodramatikus technikák valóban csak az általa megfogalmazott interkulturális kontextusban alkalmazhatóak-e (valószínűleg nem), és hogy ha az egész emberiséget egyetlen csoportnak tekintjük, akkor a szociodrámatikus játék során mi lehet a másik csoport. Fontos alapvetés ugyanakkor, hogy Moreno szerint a szociodrámában a csoport ugyanaz, mint a pszichodrámában az egyén. A szociálpszichológiában az utóbbi két évtizedben elterjedő társas pszichoanalitikus (pszichoszociális) értelmezési keret és Moreno értelmezésének összevetése, különös tekintettel a Csányi által is leírt “csoportlétező” fogalmára (Csányi, V., Az emberi természet – Humánetológia, Budapest, Vince kiadó, 1999, pp. 133-137) egy későbbi tanulmány tárgya lehet. 

A továbbiakban a tanulmány néhány módszertani tanáccsal is szolgál. Kiemeli például, hogy a szociodramatikus esemény gondos előkészületet és tervezést igényel. Javasolja, hogy a csoportvezető előre gyűjtsön össze minden releváns információt, illetve hivatkozik a képzett, “hivatásos” segítők, segédének alkalmazásának fontosságára. Véleménye szerint a gyakorlott segédének csak alapos önismereti folyamat után képesek részrehajlás nélkül képviselni társadalmi típusokat vagy sztereotípiákat, ezért - bár nem kimondva - arra utal, hogy a segédéneknek, játszóknak képzett pszichodramatistáknak kell lenniük. A szociodráma modern gyakorlata nem követi teljes mértékben ezt az útmutatást. A csoportvezetők általában szabadabb teret adnak a nem képzett csoporttagok spontán játékának.

Moreno azt javasolja (p. 356), hogy a drámakutatás és a szerepelméleti kutatás elmélyítése olyan eszközöket adhat a kezünkbe, amelyekkel a közvélemény és az attitűdök hatékonyan befolyásolhatók. Egyben leírja azt is, hogy a szociodráma a kulturális antropológiát és az interkulturális vizsgálatokat gazdagíthatja további módszertani eszközökkel. Nem tér ki azonban arra, hogyan. Ennek további vizsgálata és összevetése a politikai pszichológia eredményeivel további kutatási területeket kínál. A jövőbeli elméleti feltáró munka szempontjából érdemes lehet még megvizsgálni a szociodráma pontosan leírt módszertana alapján annak a társadalomtudományokban történő alkalmazását a következő szempontok szerint:

- Lehetséges-e a szociodramatikus technikák standardizálása, egységes keretek között történő leírása?
- Lehetséges-e ezeknek a technikáknak az alkalmazása társadalomtudományi kutatásokban? Például elképzelhető-e kérdőíves lekérdezések szociodramatikus operacionalizálása?
- Milyen lehetőségeket kínálnak a jelenleg elérhető technológiai eszközök pl. a dramatikus szociometrikus módszerek dokumentálására és értékelésére? 


Az arisztotelészi drámaelmélet és Moreno szerep- és drámaelméletének összevetése, valamint az arisztotelészi katarzis és a pszichoanalitikusan orientált drámaterápia összevetése ugyancsak későbbi vizsgálatok tárgya lesz.

Bereczky Tamás - 2013. december

2013. november 16., szombat

Az ELSŐ szociodramatikus szervezetfejlesztés

2013. november 16-án Blaskó Ágnes és Kökény Veronika vezetésével megtörtént a projekt első szociodramatikus szervezetfejlesztése. Ebből a témából játszottunk:



Orosházán volt az első szociodramatikus szervezetfejlesztés

2013. november 16-án Blaskó Ágnes és Kökény Veronika megtartották a projekt első szociodramatikus szervezetfejlesztését.

2013. november 5., kedd

SZERVEZETFEJLESZTÉS SZOCIODRÁMÁVAL 4. az vagy, amit megeszel

Tehát az lesz valóban a tied, azt tanultad meg igazán, amit magadévá tettél, más szóval elsajátítottál

<el SAJÁT ítottál>


Ez másképp nem megy, mint aktivitással, cselekvéssel, minden érzékünk latba vetésével.
Ez megtörténik, ha játszunk.
A 2. és a 3. változat is játék.

2013. október 29., kedd

SZERVEZETFEJLESZTÉS SZOCIODRÁMÁVAL 3. én az ő helyében, és variációi

A projekt nevünk „Én az ő helyükben…és tényleg!” azt jelenti, hogy NEMCSAK MONDJUK, HANEM CSINÁLJUK is. 

Ha a játék egy bizonyos pontján megcsináljuk a szerepcserét, vagy pozíció cserét, akkor tényleg a „másik” helyébe kerülhetünk, és tényleg élményt szerezhetünk arról, hogy neki milyen lehet. Persze csak akkor, ha nem állunk ellen a lehetőségnek, vagy nem bagatellizáljuk el a dolgot.

A szociodrámában nemcsak egy-egy ember cserélhet, hanem csoportok is pozíciót cserélhetnek egymással. A csoportközi viszonyok (beleértve a békétlenségeket és viszályokat) kezelésének ez az egyik legeredményesebb módszere. 
Hogy jönnek ide a csoportközi viszonyok? Természetesen úgy, hogy a szervezetek is csoportok, és csoportokból állnak, valamint általában a szervezetek is tagjai más szervezeteknek, azaz csoportoknak.

2013. október 22., kedd

SZERVEZETFEJLESZTÉS SZOCIODRÁMÁVAL 2. szervezeti kapcsolatok XD-ben

Ez is játék, de nem „úgy”.

„Nézzük meg ebben a térben, hogy hogyan vagytok egymással a szervezetben!” 

Például valaki elhelyezi magát a térben, és a többiek elindulnak, és hozzá képest és egymáshoz képest megkeresik a helyüket a „szervezetben”, majd ezt kiegészítik testtartással, érintéssel, közelség távolság jelzésével.

Ez és az ehhez hasonló célú szociometriák a tagok egymás közötti több irányú kapcsolatainak „MD”-ben (multidimenzionális) való feltérképezése. A játékhoz tartozik az is, hogy meg lehet nézni kívülről is a hálózatot (addig az egyik csoportvezető beáll a kívülre menő helyére).

Ad abszurdum beszélgetni is lehetne arról, hogy a csoporttagok hogy vannak egymással, de a társas hálózat nem rajzolódna ki. Lehetne kérdőíves szociometriai vizsgálatot végezni, de annak a felvétele és feldolgozása több hetet venne igénybe, és inkább intellektuális síkon tartaná jelenséget (nem teljesen, de nagyjából). 
Ez a játék az „itt és most”-ban játszódik, mindenki a saját bőrén érzi a csoport helyzetet, és látja is a csoport viszonyokat, ahogyan ő, és ahogyan mások látják.


A szervezeti kapcsolatokat még számos más szociodramatikus játékkal is fel lehet tárni.

2013. október 15., kedd

SZERVEZETFEJLESZTÉS SZOCIODRÁMÁVAL 1. játék

A módszer legfontosabb mozzanata, hogy játékot viszünk a fejlesztésbe. A mindenkiben meglévő spontaneitásra, kreativitásra és aktivitásra építünk. Ha kisgyerekek játékát nézzünk, azt látjuk, hogy bármiből és bárkiből lehet bármi és bárki, aki és ami „KI TUDJA MAGÁT FEJEZNI”. A kisgyerek bámulatos gyorsasággal azonosul a játékban felmerülő szerepekkel, legyenek azok tárgyak, emberek, érzések, élmények. Ez a tapasztalat egy életre szól, nemcsak azért, mert ebből táplálkozik a mindenkori tanulás, azaz a megismerés, a társas térben való létezés képessége (szociális kompetencia), hanem azért is, mert halálunkig birtokoljuk játékra való készségünket, amikor viccelünk, flörtölünk, kártyázunk, csapatsportokat űzünk, táncolunk, színdarabot, filmet nézünk, regényeket olvasunk, kutatunk, és – nagyon fontos! – alkotunk.

A szociodramatikus szervezetfejlesztés folyamatában mindig eljön az a pillanat, amikor a csoport(ok) látszólag a semmiből, de valójában a társas térben saját magukból létrehoznak egy jelenetet, vagy egy szobrot, vagy egy képet, vagy mást, amit megosztanak a többiekkel.
Ami ezekhez a játékokhoz egyáltalán nem szükséges, az a színészi tehetség, mert régi tapasztalatunk, hogy mindenki tud játszani.

Mire jó a játék a szervezetfejlesztésben?

Például bonyolult dolgok megosztására, amit elmondani hosszú, unalmas és hiányos lenne.

Tükörnek is jó: a játékba fordított mondanivalót kívülről is láthatjuk

Belső tükörnek is jó: a játékban a mondanivaló a szó szoros értelmében megérinthet, és új felismeréshez vezethet.

stb.

2013. október 8., kedd

SZERVEZETFEJLESZTÉS sokféleképpen

A szervezet egyénekből és különböző méretű, célú, funkciójú, stb. csoportokból részben kialakított, részben kialakult konglomerátum. Szervezetfejlesztés pedig lehet ennek a konglomerátumnak bármely dimenziójára, szegmensére, illetve az egészére vonatkozó tevékenység. Ilyen módon szervezetfejlesztés az is, ha az ügyviteli rész átszervezése történik, és az is, ha az információ áramlás emberi oldalát helyezzük a fókuszba. Az utóbbi két példában különböző szervezetfejlesztési módszereket alkalmaznak, de bármelyiket is, a hatásuk tágabb körben érvényesül, mint amire közvetlenül fókuszálnak. Mindenképpen így van ez, de ha rendszerben gondolkodunk és cselekszünk, akkor ezt határozottabban tudjuk érzékelni. Egy szervezet humán szférájának fejlesztése számos módszerrel és módszer kombinációval lehetséges. A szociodramatikus megközelítés is egy ilyen módszer, legyen szó gazdasági, üzleti, non profit. illetve for profit szervezetről.  

2013. október 1., kedd

CSOPORTMÓDSZEREK a teljesség és a rendszerbe foglalás igénye nélkül

Ami a közös a különböző csoportmódszerekben, az az, hogy csoportban a csoport által hoz létre változást a csoportban, a személyiségben, a társas viszonyokban, a viselkedésben, és az adott csoportot tartalmazó csoportokban is.

A különbözőségek a háttér ideológiákban (elméleti hátterek), a célokban és az eszközökben vannak.

Néhány csoportmódszer a teljesség és a rendszerbe foglalás igénye nélkül (a sorrend nem fontossági, az elnevezések nem minden esetben hivatalosak):



önismereti csoport, tréning csoportok, szociodráma csoport, pszichodrámacsoport, pszichoterápiás beszélgető csoport, csoportanalaitikus csoport, encounter csoport, személyközpontú csoport, műhely csoport, outdor csoport, szupervíziós csoportok, tanuló csoportok, esetmegbeszélő csoportok, stáb csoportok, mozgás és testtudati csoportok, táncterápiás csoportok, önsegítő csoportok, … folytassátok!

2013. szeptember 16., hétfő

SAJÁT ÉLMÉNY

A saját élményt a pszichológusok egy szóba írva használják arra a képződésükhöz szükséges tevékenységre, amikor például egy pszichológiai (pszichoterápiás, önismereti) módszer elsajátítását kötelezően avval kezdenek, hogy kliens és páciens szerepben végig csinálnak egy teljes folyamatot. Tehát tulajdonképpen egy kiadós (évekig tartó, sok óraszámos) szerepcserével kezdik (kezdjük) a szakma tanulását.
Ez nem csak azért van így, mert fontos, hogy legyen élményünk a másik oldalon levésből is, hanem azért is, mert szisztematikus önismeretre is szert kell tennünk ahhoz, hogy segíteni tudjunk. A saját bőrünkön tanulunk.

Saját bőrön tanulni egyébként is hasznos. Ezt hivatalosan tapasztalati tanulásnak hívják. Meg máshogyan is. Tanulás hatékonyság vizsgálatok kimutatták, hogy minél több csatornán jut el hozzánk az ismeret, és minél inkább interakcióba léphetünk a megismerendő dologgal, annál hatékonyabb, tartósabb és használhatóbb a tudás, amit megszereztünk, el saját ítottunk. Az lesz igazán a sajátunk.
A projektben a párbeszéd és együttműködés fejlesztést tűztük ki célul. Ehhez a célhoz egy előadás sorozatot is hirdethettünk volna szuper és népszerű előadókkal, érdekfeszítő, élményszerű előadásokkal, ahol ugyanakkor a hallgatóság mosolygó és elégedett, de passzív befogadó. A hallottakat pedig nehéz a mindennapokra konvertálni.
A szociodráma saját élményű módszer, amelyben a szerep- és pozíciócsere saját felismerésekhez vezetheti a részt vevőket. A társas közegben kialakuló saját felismerésekben hiszünk, mert azt gondoljuk, hogy azt tudjuk tovább vinni magunkkal, ami a miénk (lett). Ez általában nem "egy az egyben" készség, vagy képesség, hanem ennél áthatóbb valami (attitűd?) :-)

2013. szeptember 11., szerda

MEGLEBBENŐ LEPKESZÁRNY

Ellenőrizetlen jelenség: Ha Párizsban meglebben egy lepkeszárny akkor abból pár nap múlva New Yorkban forgó szél lesz...

2013. szeptember 10., kedd

AZ ATTITŰD talán egy hangszer?

A hatásvizsgálatokról szólva, elsősorban azt emeltük ki, hogy ha a "mindenkori másik" helyébe kerülök tényleg -, akkor onnantól kezdve másképp fogok látni egy adott problémát, és másképp is fogom kezelni azt, gondolati és viselkedési szinten egyaránt. Mert megváltozik az attitűdöm.

Van nekem olyanom? !

Mindenkinek van, úgyhogy érdemes egy percet áldozni rá. Valamiféle szellemi, viselkedésbeli, stílusbeli beállítottságot, beállítódást jelent különféle dolgokkal kapcsolatban. De ennél egy csöppet többet, mert ha azt mondjuk, hogy "attitűd", akkor az magába foglal egy árnyalatnyi pluszt, magába foglal egyfajta "belső tartást" is, amit valamiféle kiforrott viszonyulásnak érezhetünk, ha odafigyelünk.
Ez megváltozhat egy nap alatt? Nyilván nem, de egy pici (meglebbenő lepkeszárny) elmozdulás létrejöhet.

Tehát az attitűd - ha nem is hangszer -, de a hangadásban (is) meghatározó elem. Ez az utolsó mondat talányosra sikerült.
Aki tudományosabbat szeretne, az olvasson például itt

2013. szeptember 3., kedd

A DRAMATIKUS MEGJELENÍTÉS nem horrorisztikus dolog, hanem

a témához tartozó jelenet(ek) kialakítása a színpadon.

A jelenet kialakításának megvan a maga rendje és módja, evvel nem untatom az olvasót. Ami fontos, az a dramatizálás mibenléte, mert a dramatizálás az többi, mint egy jelenet. Egy jelenet lehet akár állókép is.
A dramatizálás ott kezdődik, amikor a jelenet szereplői akcióba lépnek egymással, (pár)beszédbe elegyednek.


Regényt már biztos mindenki olvasott, abban is vannak párbeszédek, de sokkal több helyet foglal el a leíró szöveg. A színdarabok (drámák) ha könyvben megjelennek, akkor ott végig párbeszédeket olvashatunk, esetleg néhány beszúrt utasítással, hogy mi a helyszín, „bejön” „elfut” „suttog”, stb. A színdarabokban akciók, interakciók, monológok és párbeszédek vannak. Ezeket hozzuk létre a (pszicho)szociodrámában is. Bármit meg lehet jeleníteni dramatikusan, a „két ember beszélgetésétől” kezdve egy érzésig, fantáziáig, gondolatig, vagy elvont fogalomig. 
A „megjelenítés” szó pedig magában foglalja a „jelen” fogalmát –, amikor a színpadon megjelenik valaki vagy valami, akkor átélhető módon a „jelenbe”, a „most”-ba kerül, nem kell „elképzelni”, mert ott van. Ez a jelenbe hozott szituáció (azaz a játék) a kulcsa a szociodrámának is, például ki lehet próbálni olyan szerepeket, pozíciókat is, amelyek nem a mi szerepeink, pozícióink a színpadon kívül, olyan szerepeket is, amelyek nagyon távol állnak tőlünk, és szóba lehet állni olyan dolgokkal is, amelyekkel egyébként ez nem szokás. 

2013. augusztus 27., kedd

A CSOPORT mindig több mint tagjainak összessége


Az ember: társas lény és kezdetektől fogva csoportokban él. Csoport a szűk család, a tág család, csoportok vannak a bölcsődében, az óvodában, az iskolában, a munkahelyeken, csoportot alkotnak az azonos foglalkozású emberek, azonos tevékenységet valamilyen intézményi közegben művelő emberek, nagy ugrással a társadalom, a társadalmak, országok, nemzetek, kultúrák, stb.

Mindnyájan ismerjük a csoporthoz tartozás, a kirekesztődés, a bekerülés utáni sóvárgás élményét. Ismerjük a másik, az idegen csoporttal kapcsolatos kíváncsiság, gyanakvás és versengés érzését. A háborúskodás: csoportok közötti harc a forrásokért. 

Ezeket a jelenségeket laboratóriumban és terepen a szociálpszichológia kutatja, és az önismereti és pszichoterápiás csoportokban, valamint a szociodrámában a saját élményű csoportok tagjai újra és újra megtapasztalják és tudatosítják magukban. A csoportokban a társak jelenlétében való bármiféle érzés, gondolat, felismerés, megnyilvánulás a csoportlét tapasztalatát adja. A csoport mindig több, mint a tagjainak összessége.

A szociodráma csoport a társas és társadalmi viszonyok, viszonylatok feltárását, működését, kezelését helyezi a fókuszba játékon (cselekvésen) keresztül.

2013. augusztus 20., kedd

A Magyar Pszichodráma Egyesület 2013/14-es szociodráma projekt rövid összefoglalója (Norvég Civil Alap, Közösség- és szervezetfejlesztés)

A közösségi szempontból erősen megosztott Magyarországon a párbeszéd és az együttműködés fokozódó zavara egyre jelentősebb társadalmi problémává válik országos és helyi szinten egyaránt. Ennek következtében sokszor a legegyszerűbb szakmai vagy helyi civil összefogást igénylő kérdés is erősen átpolitizálódik és így a fenti folyamat áldozatává válik. 
A vázolt társadalmi problémát a pályázó szervezet, és a projekt szemszögéből nézve szociálpszichológiai problémának tekintjük.
A projekt öt – facebook-os felhívásunkra – önként jelentkező civil szervezet munkatársait vonja be célcsoportként. A jelentkező szervezetek mindegyike valamilyen módon és formában a társadalmi-, gazdasági-, jogi környezet gyakori változásából is adódó belső-, illetve külső akadályként tornyosuló együttműködési nehézségekkel küzd. A projekt konkrét aktualitása az, hogy a fent kifejtett társadalmi párbeszédképtelenség, és az abból fakadó problémák egyre erőteljesebbek, ami megnehezíti az együttműködést azok között is, akiknek világlátása, célja az adott feladat iránti elkötelezettsége azonos vagy hasonló. A civil szervezetekkel való szociodráma csoportmódszerrel végzett munka ebben kíván segítséget nyújtani, mert a kis- és nagyobb csoportok, mint amilyenek a civil szervezetek munkatársi csoportjai is, hosszú távon hatékony fejlesztése szociálpszichológiai alapon működő csoportmódszerekkel lehetséges. A tolerancia- és az együttműködés növelését célzó projektjeinket szakszerű médiakampánnyal kívánjuk kísérni, amely a megoldási illetve korrekciós lehetőségek egy lehetséges és hatékony módjának megismertetését szolgálja.
A projekt közvetlen célja, hogy a célcsoportként bevont civil szervezetekben helyben bonyolított szociodráma csoportmódszerrel növeljük a demokratikus egyéni- és csoportműködés, azaz a párbeszéd és együttműködés hatékonyságát, amelyet szakszerűen mérünk. Majd az írott és elektronikus média képviselőinek elérésével projektünket (az eseményeket, módszertanunkat, ennek hatékonyságát) nyilvánossá tesszük.

Milyen haszonnal járhat a közös munka a résztvevők számára? Erről egy előző posztunkban írtunk.

A projekt hosszú távú, általános célja, hogy a szociodráma, mint társas / társadalmi problémák kezelésére kidolgozott csoportmódszer, Magyarországon is beépüljön a köztudatba és a közhasználatba.
Sikeres pályázat esetén 2013 szeptemberében kezdjük a csoportmunkát, és novemberben, januárban, márciusban, és májusban tartunk 1-1 szervezetfejlesztést, végül júniusban az 5 civil szervezetnek, a média munkásoknak, a hatásvizsgáló cégnek és a Magyar Pszichodráma Egyesület projektben részt vett munkatársainak tartunk egy bő fél napos szociodramatikus záró konferenciát Budapesten tapasztalatcsere, ismerkedés, és esetleges együttműködési tervek kialakítása céljából.

A szociodráma módszer az "Én az ő helyükben...és tényleg!" projektben

Az esemény egy egynapos csoport munka, amelyet minden szervezet számára előre egyeztetett konkrét probléma mentén, előre egyeztetett időpontban és körülmények között valósítunk meg. A csoportmunkát két a Magyar Pszichodráma Egyesületben képződött pszichodráma vezető vezeti. A szociodráma módszer szociálpszichológiára építő, a társas- és szerepviszonyokat fókuszba helyező, és ezeket fejlesztő csoportmódszer, a pszichodráma édestestvére (a pszichodráma a belső lelki folyamatokra fókuszál).Csoportok, alcsoportok közti történéseket, társas helyzetből adódó meghatározott viszonyrendszereket vizsgál dramatikus megjelenítéssel. Rövid és hosszú távú célja a társas / társadalmi nehézségek, problémák, békétlenségek, konfliktusok, „játék” útján, azaz a saját és a mindenkori másik fél szerepében, pozíciójában való cselekvésen keresztül való tapasztalatszerzés, megértés, attitűdváltozás, cselekvésmódosítás.
Leggyakoribb felhasználási területei: speciális élethelyzetekből adódó konfliktusok, előítéletek, kisebbségi feszültségek feldolgozása, történelmi, politikai, társadalmi kérdések feldolgozása, szervezeti, hatékonysági kérdések.A szociodráma a 20. században azokban az országokban honosodott meg leginkább, ahol a társadalmi és politikai rendszerváltások gyakoriak voltak (pl. Dél-Amerika). A 2. világháború után Németországban, a Délszláv testvérháború után, az izraeli nemzetiségi/vallási ellentétek társadalmi traumái kapcsán, valamint a társadalmi mobilitás következtében kialakuló bevándorlók, és helyi lakosok közti gyakran véres konfliktusok esetén világszerte alkalmazzák a békétlenségek rendezésére, a párbeszéd kialakítására, a csoportok közti együttműködés serkentésére, támogatására.
A szociodráma hatásmechanizmusának lényege, hogy a csoportban a résztvevők aktívan (cselekvésben, játékban) megélhetik a másik ember, másik csoport helyzetét. A cselekvésben való megélés a tanulás leghatékonyabb módszere, és mindenképpen változást eredményez.
Kökény Veronika projektvezető


2013. július 17., szerda

A szociodramatikus szervezetfejlesztés hatásvizsgálatának célkitűzései

1. Attitűdváltozás mérése
A hatékony működéssel, kooperatív viselkedésformákkal, szociális toleranciával kapcsolatos attitűdökben megjelenő változások mérése, egzakt mérőeszköz kialakításával. A kifejlesztendő mérőeszköz visszajelzést fog adni a lezajlott projekt hatékonyságáról, meg fogja mutatni a projekt erősségeit és gyengeségeit, a benne rejlő még kiaknázatlan lehetőségeket. 


2. Eredmények mérése csoporton belül, illetve más csoportokhoz képest
Mérőeszközünkkel szemben követelmény továbbá, hogy ne csupán az egyedi szociodráma csoportokban részvevő szervezetek körében mutassa meg az attitűdváltozásokat, hanem más szervezetekkel történő összehasonlításként is funkcionáljon, alkalmat teremtve ezzel nemcsak a programok előtti és utáni állapotok komparatív detektálására, de a különféle szervezetekben zajló programok hatékonyságának összehasonlítására is.


3. Követés
Lehetőséget fogunk biztosítani a szociodráma módszerek alkalmazásával 
elinduló attitűd változási folyamatok longitudinális nyomon követésére.

Miért jó a szervezeteknek a szociodramatikus szervezetfejlesztés?

Elképzeléseink és tapasztalataink szerint komoly eredmények érhetők el a szociodramatikus szervezetfejlesztéssel. Álljanak itt a célkitűzéseink, hogy aztán a projekt végén a hatékonyságvizsgálat megerősítse vagy cáfolja az eredményeket.

A csoporton a civil szervezetek által delegált résztvevők…
tapasztalatot szereznek, azaz
·   élményszerűen megtapasztalják, hogy milyen a másik ember / csoport pozíciójában lenni; melyek a külső és a belső akadályai a társadalmi párbeszéd megvalósulásának, és hogyan lehet mindezzel együtt mégis termékeny párbeszédet folytatni
tanulnak valamit, azaz
·   képesek lesznek szervezetüket egy hatékonyabb belső működés irányába mozdítani.
·   jobban el tudják látni azt a feladatkört, amelyre létrejöttek, és célcsoportjukban is a korábbinál hatékonyabban tudnak pozitív változásokat generálni, mivel saját szervezetük hatékonyabbá válik
azonosulhatnak avval, amit csinálnak, azaz
·   szervezetük által megfogalmazott problémára saját maguk számára is megfelelő megoldási lehetőségre találnak
bővül a kommunikációs eszköztáruk, azaz
·   eszközt kapnak a szervezeten belüli és kívüli később felmerülő konfliktusok eredményesebb kezelésére

2013. július 16., kedd

A szociodramatikus szervezetfejlesztés

A szociodráma módszere szociálpszichológiára építő, a társas- és szerepviszonyokat fókuszba helyező, és ezeket fejlesztő csoportmódszer, a pszichodráma egy ága. Csoportok, alcsoportok közti történéseket, társas helyzetből adódó meghatározott viszonyrendszereket vizsgál dramatikus megjelenítéssel. Rövid és hosszú távú célja a társas / társadalmi nehézségek, problémák, békétlenségek, konfliktusok, "játék" útján, azaz a saját és a mindenkori másik fél szerepében, pozíciójában való cselekvésen keresztüli tapasztalatszerzés, megértés, attitűdváltozás, cselekvésmódosítás. Leggyakoribb felhasználási területei: speciális élethelyzetekből adódó konfliktusok, előítéletek, kisebbségi feszültségek feldolgozása; történelmi, politikai, társadalmi kérdések feldolgozása; szervezeti, hatékonysági kérdések rendezése.

Projektünkben célkitűzéseink szerint  öt civil szervezet egy napos szociodramatikus szervezetfejlesztése eredményeképpen a résztvevők demokratikus működésre, párbeszédre és együttműködésre való hajlandósága növekszik. Ez a jövőben az egyéni és csoport kliensekkel való kapcsolatba lépés, kapcsolattartás, eredményes együttműködés hatékonyságát növelni fogja, és valószínűleg hatással lesz ezen kliensek viszonyulásmódjára is. A szociodramatikus szervezetfejlesztéssel nem csak egy kommunikációs technika elsajátítása történik, hanem elsősorban a konfliktusban álló másik emberrel, csoporttal való szerepcserék révén cselekvésen keresztüli belátás. A cselekvésen keresztüli belátás az esetek túlnyomó részében valódi, mélyreható változást eredményez. A szociodráma csoportban saját élményen keresztül történik a csoport fejlesztése. Általa tapasztalatot lehet szerezni magáról a közösség / csoport fejlődéséről is. A projektben célcsoportként résztvevő civil szervezetek munkatársainak attitűdje, és ezáltal kommunikációja változik, a megváltozott attitűd és kommunikáció a civil szervezeten belüli kapcsolatrendszert átrendezi, demokratikusabbá teszi. A gördülékenyebben működő civil szervezet a saját célcsoportját hatékonyabban tudja elérni és a cél programjait megvalósítani.