A KUTATÁSI JELENTÉS 91 oldalban

És itt a Krolify Vélemény és Szervezetkutató Intézet kutatási jelentése

Halljuk, hogy szól?

Szociodráma a NÉPSZAVA online-n

Az első sajtó megjelenés a mai sajtótájékoztató kapcsán

SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A HATÁSVIZSGÁLATI EREDMÉNYEKRŐL

Kedves Sajtóképviselők, Médiapartnerek, Érdeklődők!

A Magyar Pszichodráma Egyesület a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott „Én az ő helyükben… - és tényleg!” c. projektje kapcsán tisztelettel meghívja Önt a szociodráma hatásvizsgálatának eredményeit bemutató sajtótájékoztatóra.

A szociodráma hazánkban mindeddig kevéssé ismert módszerét világszerte sikeresen alkalmazzák a társadalmi és csoportközi problémák megoldására. Itt az ideje, hogy ez a módszer Magyarország is elterjedjen és mindenki megismerje ezt a pozícióváltásra épülő, dramatikus elemeket alkalmazó eljárást, melynek célja a hatékony együttműködés elősegítése, a párbeszéd-képtelenség feloldása csoportokban, társadalmakban, emberközi viszonyokban.

A projekt egyik legfontosabb eredménye a szociodráma csoportmódszer hatásvizsgálatának mérése, amely az első, a szociodráma hatását kutató munka Magyarországon (valószínűleg nemzetközileg is). A szociodráma hatásának mérését a projekt során a Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet végezte. A sajtótájékoztatón a hatékonyságvizsgálat mérésének eredményét ismertetjük a résztvevőkkel. A blogban itt és itt és itt és még itt  is olvashat erről.

Időpont: 2014. július 29. kedd 10.00

Helyszín: 1132 Budapest, Visegrádi u. 19. IV/1. (47-es kapucsengő), Magyar Pszichodráma Egyesület

A hatásvizsgálat célja, hogy transzparensé váljon a szociodramatikus módszer eredményessége, melyet megfelelő formában – e sajtótájékoztató útján is – nyilvánossá teszünk.

A sajtótájékoztatót Keszi Roland, és mtsa, a projekt hatásvizsgálatát vezető kutatók tartják a Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet részéről. 

Meghívtuk a programban részt vevő civil szervezetek képviselőit, a Magyar Pszichodráma Egyesület Szociodráma munkacsoportjának tagjait és a Norvég Civil Támogatási Alap munkatársait.

A sajtótájékoztatóhoz tartozó háttér anyagot  itt lehet olvasni.

Kérjük, részvételi szándékát jelezze a szociodrama@gmail.com e-mail címen!

Szeretettel várjuk!

Kökény Veronika és a stáb: Bereczky Tamás, Blaskó Ágnes, Farkas Mónika, Juhacsek Petra, Zentai Ágnes

SAJTÓANYAG az "én az ő helyükben...és tényleg!" projektről

„Én az ő helyükben… és tényleg!”

szociodráma projekt a Norvég Civil Alap támogatásával

Németország a Holokauszt után, dél-szláv térség a testvérháború idején, Szomália, Közép-Afrika, Koszovó esetleg a magyar civil társadalom vagy egy olyan munkaközösség, mint egy szerkesztőség. A párbeszéd-képtelenség bárhol megjelenhet és ellehetetlenítheti az együttműködést, a feladatok megoldását vagy egyszerűen az életet.

A Magyar Pszichodráma Egyesület 2013/14-es „Én az ő helyükben… és tényleg!” című szociodráma-projektje a Norvég Civil Alap támogatása mellett közösség- és szervezetfejlesztést kínált civil szervezeteknek. A projekt öt önként jelentkező civil szervezet munkatársait vonta be és azt vizsgálta, hogy a társadalmi, gazdasági, jogi környezet gyakori változásából is adódó belső illetve külső akadályok miként okoznak együttműködési nehézségeket még azok között is, akiknek azonos vagy hasonló a világlátása, célja, az adott feladat iránti elkötelezettsége. A civil szervezetekkel végzett szociodramatikus szervezetfejlesztési munka célja az volt, hogy növeljék a demokratikus egyéni és csoportműködés, azaz a párbeszéd és együttműködés hatékonyságát, és ezt szakszerű mérésekkel igazolják. A projektnek így hármas rendeltetése van:

1.      az együttműködés fejlesztése a szervezeteken belül és kívül;

2.     a szociodramatikus fejlesztés hatékonyságának szakszerű mérése

3.     és a szociodráma módszerének érthetővé és elérhetővé tétele.

A szociodráma elsősorban a szociálpszichológia tudományos eredményeire építő, a társas- és szerepviszonyokat fókuszba helyező és ezeket fejlesztő csoportmódszer. A szociodráma csoportközi viszonyokat és kollektív ideológiákat állít középpontba: csoportok, alcsoportok közti történéseket, társas helyzetből adódó meghatározott viszonyrendszereket vizsgál dramatikus megjelenítéssel.

Rövid és hosszú távú célja tehát a társas, társadalmi nehézségek, problémák, békétlenségek, konfliktusok csoportos feldolgozása, ami a résztvevőkben belátást, változást és a társas viselkedés módosítását eredményezheti. Egyik legfontosabb eszköze a szerepcsere, illetve a pozícióváltás, amely lehetővé teszi, hogy az aktuális probléma a másik fél nézőpontjából váljon érzékelhetővé, láthatóvá. A II. világháború után Németországban, Izraelben a nemzetiségi/vallási ellentétek társadalmi traumái kapcsán, a társadalmi mobilitás következtében a bevándorlók és helyi lakosok közti kialakuló konfliktusok esetén a szociodrámát világszerte alkalmazzák a békétlenségek rendezésére, a párbeszéd kialakítására, a csoportok közti együttműködés serkentésére, támogatására. A szociodráma mára azokban az országokban honosodott meg leginkább, ahol gyakoriak voltak a társadalmi és politikai rendszerváltások (pl. Dél-Amerika).

A társadalmi párbeszéd képtelensége azonban akár a civil társadalomban is kialakulhat. A civil szervezetek az önkéntes kezdeményezések olyan formái, amelyekben a polgárok önkéntesen vesznek részt érdekeik és értékeik megjelenítése, védelme érdekében. Autonóm módon működnek, ugyanakkor számukra sem ismeretlenek az együttműködés társas helyzetből adódó akadályai. A projektben résztvevő szervezetek az ország több pontján és eltérő területen, különféle értékek és tevékenységek alapján szerveződnek, de saját bevallásuk szerint a közös munka során gyakran találkoznak az együttműködést nehezítő meg nem értéssel. Az 5 civil szervezet egy-egy tevékenység és cél alapján szerveződő civil közösség. Az általuk képviselt néha könnyednek látszó, máskor nagyon is komoly témákban megbújhatnak és feldolgozásra szorulnak a demokratikus működést nehezítő előítéletek, feszültségek, konfliktusok.

A projekt munkatársai hisznek abban, hogy minden a közös társadalmi felelősségben osztozó érintettnek szerepet kellene cserélnie azokkal, akiket ellenségükként, ellenfelükként vagy ellentétes gondolkodásúakként határoznak meg. Vonatkozik ez politikusokra, pedagógusokra, szabadidős tevékenységek vezetőire, terapeutákra stb.

A csoportfoglalkozásokon résztvevők a saját bőrükön, élményszerűen tapasztalhatják meg, hogy milyen a másik ember, csoport pozíciójában, szerepében lenni, és hogy ez a szerepcsere megváltoztathatja a saját pozícióból való cselekvést. Továbbá azt, hogy milyen külső és belső akadályai lehetnek a társadalmi párbeszéd megvalósulásának, és hogyan lehet mindezzel együtt mégis termékeny dialógust folytatni és együttműködni olyanokkal is, akikkel nem értünk egyet.

A projektben résztvevő szakemberek célja tehát, hogy a szociodráma, mint társas/társadalmi problémák kezelésére kidolgozott csoportmódszer Magyarországon is beépüljön a köztudatba és a közhasználatba, amelyhez az Önök együttműködésére is nagy szükség van.

2014. július 23.

  Kökény Veronika projektvezető

+36 20 421 4873

szociodrama@gmail.com

és a stáb: Bereczky Tamás, Blaskó Ágnes, Farkas Mónika, Juhacsek Petra, Zentai Ágnes

Szerszámos láda - technikai tanulságok - zárórendezvény4

Ismét nyilvánvalóvá vált a nap eredményeként, hogy  a szociodráma mind szervezeti működések segítésére, mind a legkülönbözőbb társadalmi jelenségek közös megértésére alkalmazható (az utóbbi célt szolgáló eseményeket hívtam már néhányszor problémacentrikus szociodrámának). 

Az események problémacentrikus szociodrámaként való értelmezhetőségét az alábbi elemek különösen támogatják: a nap (vezetők által meghatározott) témamegjelölése (A civil szervezetek működése  és problémái); a téma különböző aspektusú kidolgozása szoborban; a téma megfigyelése különböző pozíciókból (pozíciócsere); a külső és belső gátak gyűjtését és leküzdését segítő játék, amely kifejezetten problémacentrikus játék. Szociodramatikus szervezetfejlesztő elemek is szerepeltek a napon. Ebből a szempontból az Adj király katonát! játék lehet nagyon fontos, hiszen egyéni és szervezeti erőforrások gyűjtését, közös cél megalkotását, a stratégiai tervezést és mások tükrében való megmérettetést segíti egyszerre. A külső és belső gátak gyűjtése szintén alkalmas lehet szervezetfejlesztési célokra.

B. Á.

Te is azt akarod?! - konstruálódó jelentések - zárórendezvény3

A munka gyorsan beindult: kreatív és vicces szoborcsoportok díszítették a 70m2-es termet alig egy órával a kezdés után. A civilség különböző értelmezései jelentek meg és töltődtek fel sokszorosan tartalommal. Már önmagában a szoborcsoport megjelenítőinek az egyéni és közös interpretációi, valamint a nézők értelmezései is erősen gazdagították az egy-két szóban felvázolt témákat, címeket;  de a szociodráma ereje akkor mutatkozott meg igazán, amikor az egyik csoport bebújt egy kicsit a másik csoport bőrébe,  és az ő témáját, címét jelenítette meg a saját alakjára formálva. Azaz, megtörtént az első pozícióváltás. Az egyik csoport meglátta belülről és magáévá tette a másik csoport kérdésfelvetését, problémáját.  Nincs reflexió, nincs verbalizálás: a történtek vehetők nagyon könnyedén – jó mókaként, de komoly belátásokat is hozhatnak.

Némi önreflexióval felfejthetők ugyanis 

a saját viselkedésminták (miért pont oda álltam és pont úgy); 

az egyéni szociális készségek (hogyan értettem a másik témáját kívülről majd belülről); 

a közösségi hitek és tudások a civilségről (mit gondolunk alapkérdésnek a civil működésről); 

a megértés nehézségei és útjai (hogyan (nem) érthető meg a másik) stb.  

A szociodrámán nem álltunk meg, nem értelmeztünk, haladtunk tovább, hogy a megfogalmazott témák, ügyekké váljanak, azaz fiktív civil szervezetek megvalósítandó céljaivá.

Bereczky Tamás Adj király katonát! című játékának lényege, hogy szervezetek összedugják a fejüket, és meghatározzák önnön erősségeiket és gyengeségeiket, majd a többi szervezettel ezek mentén elkezdenek üzletelni. Megnézik, kinek mije van, mi kölcsönözhető, cserélhető vagy éppen árusítható. És jó esetben a szervezetek megtapasztalják, hogy sokkal több erőforrásuk van, mint azt gondolták; hogy az erőforrásokkal lehet gazdálkodni; hogy vannak más szervezetek is a térképen más vagy éppen hasonló erőforrásokkal. Most a játék kicsit másképp zajlott: fiktív civil szervezetek fiktív (de reális) célkitűzéseket határoztak meg, majd kezdődhetett az üzletelés. Mivel a szervezetek esetünkben az itt és most-ban kovácsolódtak, a játék spontán módosult. Az erőforrásokat nem tudták jól felmérni és céljaik megfogalmazása sem volt elég kidolgozott. Így a játék az eredeti tervek helyett arra adott lehetőséget, hogy a szervezetek megfogalmazzák magukat, számba vegyék vélt erőforrásaikat, majd a plénum elé kilépve, a többi szervezet tükrében meglássák saját magukat, saját erősségeiket és gyengeségeiket, és ezen tapasztalatok birtokában csiszolhassák az eredeti üzenetüket a többiek számára is vonzóvá. Azaz, nem a szervezeti működés egy lehetséges módja mutatkozott meg a játékban, hanem az az elemi tapasztalat, hogy egy ötlet (a civil szervezet célkitűzése) hogyan formálódhat a másik (a többi szervezet) előtti megmutatkozásban megragadhatóvá, elfogadhatóvá, vonzóvá.  A szervezetek ajánlatai meg is mérettettek: a résztvevők választottak, melyik üzenet találja el őket leginkább.

A szünet utáni játék arra lett volna hivatott, hogy számba vegyük és elkezdjük valami módon kezelni azokat a külső és belső gátló tényezőket, amelyek a civil szervezetek működését megakasztják. A gátakat, problémákat hamar felsoroltuk, majd csoportosítottuk.  A feladat az volt, hogy az összegyűjtött akadályozó tényezőket jelenítsük meg szoborban, ki – ki legyen egy-egy akadály, majd a nézőként kint maradt résztvevők próbálják meg az eszükbe jutó módszerekkel az akadályokat leküzdeni. Be lehetett tehát jönni az érvelés szerepében; anyagi támogatásként; hatalomként, azaz bárhogyan, ami az akadályok leküzdését segítheti.   A játék azonban hihetetlen káoszba fulladt: az akadályok nem tudták, hogy kicsodák, az elhárítók nem tudták, ki ellen küzdenek, kívülről és belülről őskáosznak látszott minden.  A kint maradtak közül többen a vezetőt kérték, hogy oldja meg a helyzetet, mások beléptek a színpadra és alternatíva felmutatásával rendet igyekeztek tenni, de alapvetően semminek semmi eredménye nem lett. Tamás leállította végül a játékot, és néhány jól eltalált szóval értelmezte a helyzetet: felhívta a figyelmet, hogy ez a káosz éppen a civil szervezetek működését képezte le. A verbális értelmezést egy érzelmi tükörrel is megerősítettük: zárásként a résztvevők egyetlen nagy szobrot alkotva megmutatták, hogyan érzik most, a játék és a nap végén magukat.  Az ambivalencia, a délelőtti feldobottság és a káosz elleni tehetetlenség megélése a szoborban megmutatkozott, ezért vegyes érzelmekkel, de egyértelműen gazdagodva távozott a társaság.

B.Á.

Képek a zárórendezvényről

A napot Bereczky Tamás vezette.

Közösen gondolkodtunk...



Megbeszéltük, hogy mire gondoltunk...



Eljátszottuk.


A képeket S.Varga Ilona - ALion foto  készítette.

Képek a zárórendezvényről

A képeket S.Varga Ilona - ALion foto  készítette.

Képek a zárórendezvényről

További képek a zárórendzvényről S.Varga Ilona - ALion foto jóvoltából.

 

 

 

 

 

Hencidától Bonchidáig - a nap íve - zárórendezvény2

A napot Bereczky Tamás vezette, többnyire az ő ötletei, játékai valósultak meg. 

Ha a nap tervezett ívét kellene egy mondatba foglalnom, akkor azt mondanám: 

<a mi dolgom a civilekkel foglalkozó szociodramatikus eseményen? – től  

a civil szervezetek működtetésének gátjai  -ig>

ívelt a tervek szerint a nap. 

Vagy másként:

<a mit keresek én itt? – től a szervezetek hogyan létezhetnek ma Magyarországon? – ig>

terveztük bejárni az utat lépésről lépésre. A saját vágyaktól (hogy vagyok én itt?) indultunk; majd a hasonló vágyakat közössé fogalmaztuk szobrok segítségével (hogyan vagyunk mi, hasonló érdeklődésűek itt?).  A közössé formálódó vágyakból fiktív civil szervezeteket kovácsoltunk (hogyan működünk a különbözőségeinkkel együtt szervezetként?); végül tovább tágítva  a kört a társadalom egészében néztük meg, mitől és hogyan működik vagy nem működik egy civil szervezet m a Magyarországon.
B.Á.

Változó célok, változó célközönség - záró rendezvény1

A rendezvényt eredetileg az Én az ő helyükben, és tényleg… projekt összes résztvevőjének szerveztük. Azaz, mindenkinek, akinek valamilyen módon köze volt a projekthez: a civil szervezeteknek, akik számára a projekt során egy egynapos, szociodramatikus szervezetfejlesztést tartottunk; a sajtó képviselőinek, a pr munkánkat segítőknek, a hatásvizsgáló cég munkatársainak.

A rendezvény célja a találkozás, a tapasztalatok megosztása lett volna – természetesen szociodramatikus módon. Ez a cél azonban az érintettek számára nem bizonyult elég vonzónak, így a program közeledtével változtattunk rajta.

Abban egyeztünk meg végül, hogy a civil szervezetek problémáiról, működési mechanizmusairól fogunk általában, azaz nem szervezetspecifikusan gondolkodni. Tágítottuk tehát a meghívottak körét is: dramatistáknak, civil szervezetek iránt érdeklődőket és a sajtó munkatársait invitáltuk a 8 órás programra.  A stratégia működött, mert 50 fő körüli résztvevő valóban meg is jelent a rendezvényen.
B.Á.

Civil szervezetek és a demokrácia – valami, ami nekünk sem jutott idejében az eszünkbe

A záró rendezvényünkre szép számmal jöttek civil érdeklődők, és nagyon-nagyon kevesen az 5 civil szervezetből, akikkel az 1 napos szociodramatikus szervezetfejlesztést csináltuk. Sajnáltuk, hogy nem vettek részt, mert megvolt a helyük. Utólag már tudom: papíron volt meg a helyük, ld. itt. Ünnepelni és stílszerűen befejezni így is tudtunk, de csak nem ment ki a fejemből, hogy mi lehetett ennek az oka. És ez úton is köszönjük azoknak, akik ott voltak! 

Végül arra jutottam (ez az egyik lehetséges megoldás a – valószínűleg – sok közül), hogy több mint 1 éve, amikor a facebookos felhívásunkra jelentkeztek a „civil szervezetek”, akkor valójában a civil szervezetek vezetői jelentkeztek, akiknek megtetszett az ajánlat, akik közül voltak már néhányan pszichodráma / szociodráma csoportban, és akik úgy gondolták, hogy jót tenne a szervezetüknek a fejlesztés.

És itt jön, ami csak utólag jutott az eszembe. Az előzetes megbeszéléseken fel kellett volna hívnunk a képviselők figyelmét arra, hogy tegyék érdekeltté a munkatársak részvételét a projektben, és nemcsak a tréningen. Ez a részünkről nem történt meg, és lehet, hogy ezért nem tudtuk végül egy térbe hozni a szervezeteket. Lehet, hogy avval kellett volna kezdeni, amivel be akartuk fejezni.

Hogy jön ide a demokrácia? Így: egy vezető (főnök) az alkalmazottainak (beosztottjainak) utasításba adhatja, hogy menjenek ide vagy oda, de egy civil szervezet vezetője elsősorban képviselő. Képviselője a tagoknak, akik szerencsére eldönthetik, hogy érdekli-e őket egy adott ügy.

JÁTÉK? „Azt hittem, ez valami komolyabb dolog!”

A lehető legkomolyabb dolog az emberi életben, az ember létezésének univerzális eleme. Már az őskorból is fennmaradtak játéktárgyak, és minden csecsemő a játékon keresztül ismerkedik a világgal, annak első képviselőjével, az anyával.

Szedjük csak össze, hogy hányféle összetételben és értelemben használjuk ezt a szót!

játékszer, labdajáték, játéktér, gyerekjáték, színjáték, játékszín, játékeszköz, társasjáték, Olimpiai Játékok, Szegedi Szabadtéri Játékok, játéktárgy, játszótárs, kisjátékfilm, játékszenvedély, szerencsejáték, játékgép, logikai játék, ügyességi játék, csapatjáték, csoportjáték, előjáték, végjáték, táncjáték, kártyajáték, szójáték, játékbolt, játékelmélet, szerepjáték, videó-játék, kvízjáték, pszichodráma játék, szociodráma játék, bemelegítő játék, játszás, összjáték,  játékszabály, lehet folytatni!....

A játék a magyar nyelvben jelenti a -tárgyakat, és -fajtákat, és jelenti a tevékenységet.

(Ellentétben avval, hogy egy angol gyerekpszichológus magyarra fordított könyvében [Winnicott: Playing and Reality, az Animula kiadásában Játszás és valóság] a fordító úgy gondolta, hogy amikor a tevékenységről beszélünk, akkor azt „játszás”-nak kell neveznünk.)

A játék valójában szabad cselekvés. Ez nem azt jelenti, hogy „mindent szabad”, hanem inkább azt, hogy a szabályokon belül mindent szabad. A szabadság mindig csak korlátok között értelmezhető.

A szociodráma cselekvésen alapuló módszer, ahol a cselekvésnek kiemelt helye van. Ez a kiemelt hely, az úgynevezett színpad. A színpadot és a határait rámutatással jelöljük ki. Ez a szociodráma csoport virtuális tere, itt játszunk, és itt jeleníthetünk meg szinte bármit.

A szociodráma játékokban senki nincs a saját szerepében, hanem mindenki valaki vagy valami másnak a szerepében játszik, avval azonosul. Ez az azonosulás és – még fontosabb – a szerepben való cselekvés, adja a szociodráma többlet valóságát. Az „én az ő helyükben”, ha valóban belépek a helyükbe és abban cselekszem, tényleg ráébreszt valamire, amire gondolati úton nem jöhettem volna rá.

A záró rendezvény képein a játékból minden blogolvasó a maga szubjektív módján lát valamit, de egy biztos, akik benne voltak, át is élték azt a – történetesen – tehetetlenséget, ami ott kínzó lassúsággal megjelent és egy kis dühöt gerjesztett a (saját) civil működéssel kapcsolatban.