Halljuk, hogy szól? |
Az "Én az ő helyükben...és tényleg!" projekt a szociodráma módszerét népszerűsíti evvel a bloggal is. Írói a Magyar Pszichodráma Egyesület Szociodráma munkacsoportjából néhányan. A projektet 2013. augusztus 1 és 2014. július 31 között a Norvég Civil Alap támogatja.
2014. július 29., kedd
2014. július 28., hétfő
SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A HATÁSVIZSGÁLATI EREDMÉNYEKRŐL
Kedves Sajtóképviselők, Médiapartnerek, Érdeklődők!
A Magyar Pszichodráma Egyesület a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott „Én az ő helyükben… - és tényleg!” c. projektje kapcsán tisztelettel meghívja Önt a szociodráma hatásvizsgálatának eredményeit bemutató sajtótájékoztatóra.
A projekt egyik legfontosabb eredménye a szociodráma csoportmódszer hatásvizsgálatának mérése, amely az első, a szociodráma hatását kutató munka Magyarországon (valószínűleg nemzetközileg is). A szociodráma hatásának mérését a projekt során a Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet végezte. A sajtótájékoztatón a hatékonyságvizsgálat mérésének eredményét ismertetjük a résztvevőkkel. A blogban itt és itt és itt és még itt is olvashat erről.
Időpont: 2014. július 29. kedd 10.00
Helyszín: 1132 Budapest, Visegrádi u. 19. IV/1. (47-es kapucsengő), Magyar Pszichodráma Egyesület
A hatásvizsgálat célja, hogy transzparensé váljon a szociodramatikus módszer eredményessége, melyet megfelelő formában – e sajtótájékoztató útján is – nyilvánossá teszünk.
A sajtótájékoztatót Keszi Roland, és mtsa, a projekt hatásvizsgálatát vezető kutatók tartják a Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet részéről.
Meghívtuk a programban részt vevő civil szervezetek képviselőit, a Magyar Pszichodráma Egyesület Szociodráma munkacsoportjának tagjait és a Norvég Civil Támogatási Alap munkatársait.
A sajtótájékoztatóhoz tartozó háttér anyagot itt lehet olvasni.
Kérjük, részvételi szándékát jelezze a szociodrama@gmail.com e-mail címen!
Szeretettel várjuk!2014. július 27., vasárnap
SAJTÓANYAG az "én az ő helyükben...és tényleg!" projektről
„Én az ő helyükben… és tényleg!”
szociodráma projekt a Norvég Civil Alap
támogatásával
Németország
a Holokauszt után, dél-szláv térség a testvérháború idején, Szomália,
Közép-Afrika, Koszovó esetleg a magyar civil társadalom vagy egy olyan
munkaközösség, mint egy szerkesztőség. A párbeszéd-képtelenség bárhol
megjelenhet és ellehetetlenítheti az együttműködést, a feladatok megoldását
vagy egyszerűen az életet.
A Magyar Pszichodráma
Egyesület 2013/14-es „Én az ő helyükben… és tényleg!” című
szociodráma-projektje a Norvég Civil Alap támogatása mellett közösség-
és szervezetfejlesztést kínált civil szervezeteknek. A projekt öt önként
jelentkező civil szervezet munkatársait vonta be és azt vizsgálta, hogy a társadalmi, gazdasági, jogi környezet gyakori változásából is adódó
belső illetve külső akadályok miként okoznak együttműködési nehézségeket még
azok között is, akiknek azonos vagy hasonló a világlátása, célja, az adott
feladat iránti elkötelezettsége. A civil szervezetekkel végzett
szociodramatikus szervezetfejlesztési munka célja az volt, hogy növeljék a
demokratikus egyéni és csoportműködés, azaz a párbeszéd és együttműködés
hatékonyságát, és ezt szakszerű mérésekkel igazolják. A projektnek így hármas
rendeltetése van:
1. az együttműködés fejlesztése a szervezeteken belül és kívül;
2.
a szociodramatikus fejlesztés hatékonyságának szakszerű mérése
3.
és a szociodráma módszerének érthetővé és elérhetővé tétele.
A szociodráma elsősorban a
szociálpszichológia tudományos eredményeire építő, a társas- és
szerepviszonyokat fókuszba helyező és ezeket fejlesztő csoportmódszer. A
szociodráma csoportközi viszonyokat és kollektív ideológiákat állít
középpontba: csoportok, alcsoportok közti történéseket, társas helyzetből adódó
meghatározott viszonyrendszereket vizsgál dramatikus megjelenítéssel.
Rövid és hosszú távú célja tehát a társas,
társadalmi nehézségek, problémák, békétlenségek, konfliktusok csoportos
feldolgozása, ami a résztvevőkben belátást, változást és a társas viselkedés
módosítását eredményezheti. Egyik legfontosabb eszköze a szerepcsere, illetve a
pozícióváltás, amely lehetővé teszi, hogy az aktuális probléma a másik fél
nézőpontjából váljon érzékelhetővé, láthatóvá. A II. világháború után
Németországban, Izraelben a nemzetiségi/vallási ellentétek társadalmi traumái
kapcsán, a társadalmi mobilitás következtében a bevándorlók és helyi lakosok
közti kialakuló konfliktusok esetén a szociodrámát világszerte alkalmazzák a
békétlenségek rendezésére, a párbeszéd kialakítására, a csoportok közti
együttműködés serkentésére, támogatására. A szociodráma mára azokban az
országokban honosodott meg leginkább, ahol gyakoriak voltak a társadalmi és
politikai rendszerváltások (pl. Dél-Amerika).
A társadalmi párbeszéd képtelensége azonban
akár a civil társadalomban is kialakulhat. A civil szervezetek az önkéntes
kezdeményezések olyan formái, amelyekben a polgárok önkéntesen vesznek részt
érdekeik és értékeik megjelenítése, védelme érdekében. Autonóm módon működnek,
ugyanakkor számukra sem ismeretlenek az együttműködés társas helyzetből adódó
akadályai. A projektben résztvevő szervezetek az ország több pontján és eltérő
területen, különféle értékek és tevékenységek alapján szerveződnek, de saját
bevallásuk szerint a közös munka során gyakran találkoznak az együttműködést
nehezítő meg nem értéssel. Az 5 civil szervezet egy-egy tevékenység és cél
alapján szerveződő civil közösség. Az általuk képviselt néha könnyednek látszó,
máskor nagyon is komoly témákban megbújhatnak és feldolgozásra szorulnak a
demokratikus működést nehezítő előítéletek, feszültségek, konfliktusok.
A projekt munkatársai hisznek abban,
hogy minden a közös társadalmi felelősségben osztozó érintettnek szerepet
kellene cserélnie azokkal, akiket ellenségükként, ellenfelükként vagy
ellentétes gondolkodásúakként határoznak meg. Vonatkozik ez politikusokra,
pedagógusokra, szabadidős tevékenységek vezetőire, terapeutákra stb.
A csoportfoglalkozásokon résztvevők a saját
bőrükön, élményszerűen tapasztalhatják meg, hogy milyen a másik ember, csoport
pozíciójában, szerepében lenni, és hogy ez a szerepcsere megváltoztathatja a
saját pozícióból való cselekvést. Továbbá azt, hogy milyen külső és belső
akadályai lehetnek a társadalmi párbeszéd megvalósulásának, és hogyan lehet
mindezzel együtt mégis termékeny dialógust folytatni és együttműködni
olyanokkal is, akikkel nem értünk egyet.
A projektben résztvevő szakemberek célja tehát,
hogy a szociodráma, mint társas/társadalmi problémák kezelésére kidolgozott
csoportmódszer Magyarországon is beépüljön a köztudatba és a közhasználatba,
amelyhez az Önök együttműködésére is nagy szükség van.
2014. július 23.
Kökény Veronika projektvezető
+36 20 421 4873
és a stáb: Bereczky
Tamás, Blaskó Ágnes, Farkas Mónika, Juhacsek Petra, Zentai Ágnes
2014. július 26., szombat
Szerszámos láda - technikai tanulságok - zárórendezvény4
Ismét nyilvánvalóvá vált a nap eredményeként,
hogy a szociodráma mind szervezeti
működések segítésére, mind a legkülönbözőbb társadalmi jelenségek közös
megértésére alkalmazható (az utóbbi célt szolgáló eseményeket hívtam már
néhányszor problémacentrikus szociodrámának).
Az események problémacentrikus szociodrámaként való
értelmezhetőségét az alábbi elemek különösen támogatják: a nap (vezetők által
meghatározott) témamegjelölése (A civil szervezetek működése és problémái); a téma különböző aspektusú
kidolgozása szoborban; a téma megfigyelése különböző pozíciókból
(pozíciócsere); a külső és belső gátak gyűjtését és leküzdését segítő játék,
amely kifejezetten problémacentrikus játék. Szociodramatikus szervezetfejlesztő
elemek is szerepeltek a napon. Ebből a szempontból az Adj király katonát! játék lehet nagyon fontos, hiszen egyéni és
szervezeti erőforrások gyűjtését, közös cél megalkotását, a stratégiai
tervezést és mások tükrében való megmérettetést segíti egyszerre. A külső és
belső gátak gyűjtése szintén alkalmas lehet szervezetfejlesztési célokra.
Te is azt akarod?! - konstruálódó jelentések - zárórendezvény3
A munka gyorsan beindult: kreatív és vicces
szoborcsoportok díszítették a 70m2-es termet alig egy órával a kezdés után. A
civilség különböző értelmezései jelentek meg és töltődtek fel sokszorosan
tartalommal. Már önmagában a szoborcsoport megjelenítőinek az egyéni és közös
interpretációi, valamint a nézők értelmezései is erősen gazdagították az
egy-két szóban felvázolt témákat, címeket;
de a szociodráma ereje akkor mutatkozott meg igazán, amikor az egyik
csoport bebújt egy kicsit a másik csoport bőrébe, és az ő témáját, címét jelenítette meg a
saját alakjára formálva. Azaz, megtörtént az első pozícióváltás. Az egyik
csoport meglátta belülről és magáévá tette a másik csoport kérdésfelvetését,
problémáját. Nincs reflexió, nincs
verbalizálás: a történtek vehetők nagyon könnyedén – jó mókaként, de komoly
belátásokat is hozhatnak.
Némi önreflexióval felfejthetők ugyanis
a saját
viselkedésminták (miért pont oda álltam
és pont úgy);
az egyéni szociális készségek (hogyan értettem a másik témáját kívülről majd belülről);
a
közösségi hitek és tudások a civilségről (mit
gondolunk alapkérdésnek a civil működésről);
a megértés nehézségei és útjai
(hogyan (nem) érthető meg a másik)
stb.
A szociodrámán nem álltunk meg, nem
értelmeztünk, haladtunk tovább, hogy a megfogalmazott témák, ügyekké váljanak, azaz fiktív civil
szervezetek megvalósítandó céljaivá.
Bereczky Tamás Adj
király katonát! című játékának lényege, hogy szervezetek összedugják a
fejüket, és meghatározzák önnön erősségeiket és gyengeségeiket, majd a többi
szervezettel ezek mentén elkezdenek üzletelni. Megnézik, kinek mije van, mi
kölcsönözhető, cserélhető vagy éppen árusítható. És jó esetben a szervezetek
megtapasztalják, hogy sokkal több erőforrásuk van, mint azt gondolták; hogy az
erőforrásokkal lehet gazdálkodni; hogy vannak más szervezetek is a térképen más
vagy éppen hasonló erőforrásokkal. Most a játék kicsit másképp zajlott: fiktív
civil szervezetek fiktív (de reális) célkitűzéseket határoztak meg, majd
kezdődhetett az üzletelés. Mivel a szervezetek esetünkben az itt és most-ban kovácsolódtak,
a játék spontán módosult. Az erőforrásokat nem tudták jól felmérni és céljaik
megfogalmazása sem volt elég kidolgozott. Így a játék az eredeti tervek helyett
arra adott lehetőséget, hogy a szervezetek megfogalmazzák magukat, számba vegyék
vélt erőforrásaikat, majd a plénum elé kilépve, a többi szervezet tükrében
meglássák saját magukat, saját erősségeiket és gyengeségeiket, és ezen
tapasztalatok birtokában csiszolhassák az eredeti üzenetüket a többiek számára
is vonzóvá. Azaz, nem a szervezeti működés egy lehetséges módja mutatkozott meg
a játékban, hanem az az elemi tapasztalat, hogy egy ötlet (a civil szervezet
célkitűzése) hogyan formálódhat a másik (a többi szervezet) előtti
megmutatkozásban megragadhatóvá, elfogadhatóvá, vonzóvá. A szervezetek ajánlatai meg is mérettettek: a
résztvevők választottak, melyik üzenet találja el őket leginkább.
A szünet utáni játék arra lett volna hivatott, hogy
számba vegyük és elkezdjük valami módon kezelni azokat a külső és belső gátló
tényezőket, amelyek a civil szervezetek működését megakasztják. A gátakat,
problémákat hamar felsoroltuk, majd csoportosítottuk. A feladat az volt, hogy az összegyűjtött
akadályozó tényezőket jelenítsük meg szoborban, ki – ki legyen egy-egy akadály,
majd a nézőként kint maradt résztvevők próbálják meg az eszükbe jutó
módszerekkel az akadályokat leküzdeni. Be lehetett tehát jönni az érvelés
szerepében; anyagi támogatásként; hatalomként, azaz bárhogyan, ami az akadályok
leküzdését segítheti. A játék azonban
hihetetlen káoszba fulladt: az akadályok nem tudták, hogy kicsodák, az
elhárítók nem tudták, ki ellen küzdenek, kívülről és belülről őskáosznak
látszott minden. A kint maradtak közül
többen a vezetőt kérték, hogy oldja meg a helyzetet, mások beléptek a színpadra
és alternatíva felmutatásával rendet igyekeztek tenni, de alapvetően semminek
semmi eredménye nem lett. Tamás leállította végül a játékot, és néhány jól
eltalált szóval értelmezte a helyzetet: felhívta a figyelmet, hogy ez a káosz
éppen a civil szervezetek működését képezte le. A verbális értelmezést egy
érzelmi tükörrel is megerősítettük: zárásként a résztvevők egyetlen nagy
szobrot alkotva megmutatták, hogyan érzik most, a játék és a nap végén
magukat. Az ambivalencia, a délelőtti
feldobottság és a káosz elleni tehetetlenség megélése a szoborban
megmutatkozott, ezért vegyes érzelmekkel, de egyértelműen gazdagodva távozott a
társaság.
Képek a zárórendezvényről
A napot Bereczky Tamás vezette. |
Közösen gondolkodtunk... |
Megbeszéltük, hogy mire gondoltunk... |
Eljátszottuk. |
A képeket S.Varga Ilona - ALion foto készítette.
2014. július 25., péntek
Hencidától Bonchidáig - a nap íve - zárórendezvény2
A napot Bereczky Tamás vezette, többnyire az ő
ötletei, játékai valósultak meg.
Ha a nap tervezett ívét kellene egy mondatba
foglalnom, akkor azt mondanám:
<a mi
dolgom a civilekkel foglalkozó szociodramatikus eseményen? – től
a civil
szervezetek működtetésének gátjai
-ig>
ívelt a tervek szerint a nap.
Vagy másként:
<a mit keresek én itt? – től a
szervezetek hogyan létezhetnek ma Magyarországon? – ig>
terveztük bejárni az
utat lépésről lépésre. A saját vágyaktól (hogy
vagyok én itt?) indultunk; majd a hasonló vágyakat közössé fogalmaztuk
szobrok segítségével (hogyan vagyunk mi,
hasonló érdeklődésűek itt?). A
közössé formálódó vágyakból fiktív civil szervezeteket kovácsoltunk (hogyan működünk a különbözőségeinkkel együtt
szervezetként?); végül tovább tágítva
a kört a társadalom egészében néztük meg, mitől és hogyan működik vagy
nem működik egy civil szervezet m a Magyarországon.
B.Á.
B.Á.
Változó célok, változó célközönség - záró rendezvény1
A rendezvényt eredetileg az Én az ő helyükben, és tényleg… projekt összes résztvevőjének
szerveztük. Azaz, mindenkinek, akinek valamilyen módon köze volt a projekthez:
a civil szervezeteknek, akik számára a projekt során egy egynapos,
szociodramatikus szervezetfejlesztést tartottunk; a sajtó képviselőinek, a pr
munkánkat segítőknek, a hatásvizsgáló cég munkatársainak.
A rendezvény célja a találkozás, a
tapasztalatok megosztása lett volna – természetesen szociodramatikus módon. Ez
a cél azonban az érintettek számára nem bizonyult elég vonzónak, így a program
közeledtével változtattunk rajta.
Abban egyeztünk meg végül, hogy a civil szervezetek
problémáiról, működési mechanizmusairól fogunk általában, azaz nem
szervezetspecifikusan gondolkodni. Tágítottuk tehát a meghívottak körét is:
dramatistáknak, civil szervezetek iránt érdeklődőket és a sajtó munkatársait
invitáltuk a 8 órás programra. A
stratégia működött, mert 50 fő körüli résztvevő valóban meg is jelent a rendezvényen.
B.Á.
B.Á.
2014. július 24., csütörtök
Civil szervezetek és a demokrácia – valami, ami nekünk sem jutott idejében az eszünkbe
A záró rendezvényünkre szép számmal jöttek civil érdeklődők,
és nagyon-nagyon kevesen az 5 civil szervezetből, akikkel az 1 napos
szociodramatikus szervezetfejlesztést csináltuk. Sajnáltuk, hogy nem vettek
részt, mert megvolt a helyük. Utólag már tudom: papíron volt meg a helyük, ld. itt. Ünnepelni és stílszerűen befejezni így is
tudtunk, de csak nem ment ki a fejemből, hogy mi lehetett ennek az oka. És ez úton is köszönjük azoknak, akik ott voltak!
Végül arra jutottam (ez az egyik lehetséges megoldás a –
valószínűleg – sok közül), hogy több mint 1 éve, amikor a facebookos
felhívásunkra jelentkeztek a „civil szervezetek”, akkor valójában a civil
szervezetek vezetői jelentkeztek,
akiknek megtetszett az ajánlat, akik közül voltak már néhányan pszichodráma /
szociodráma csoportban, és akik úgy gondolták, hogy jót tenne a szervezetüknek
a fejlesztés.
És itt jön, ami csak utólag jutott az eszembe. Az előzetes
megbeszéléseken fel kellett volna hívnunk a képviselők figyelmét arra, hogy
tegyék érdekeltté a munkatársak részvételét
a projektben, és nemcsak a tréningen. Ez a részünkről nem történt meg, és lehet,
hogy ezért nem tudtuk végül egy térbe hozni a szervezeteket. Lehet, hogy avval
kellett volna kezdeni, amivel be akartuk fejezni.
Hogy jön ide a demokrácia? Így: egy vezető (főnök) az
alkalmazottainak (beosztottjainak) utasításba adhatja, hogy menjenek ide vagy oda, de egy civil
szervezet vezetője elsősorban képviselő. Képviselője a tagoknak, akik
szerencsére eldönthetik, hogy érdekli-e őket egy adott ügy.
2014. július 22., kedd
JÁTÉK? „Azt hittem, ez valami komolyabb dolog!”
A lehető legkomolyabb dolog az emberi életben, az ember létezésének univerzális eleme. Már az
őskorból is fennmaradtak játéktárgyak, és minden csecsemő a játékon keresztül
ismerkedik a világgal, annak első képviselőjével, az anyával.
Szedjük csak össze, hogy hányféle összetételben és értelemben
használjuk ezt a szót!
játékszer, labdajáték, játéktér,
gyerekjáték, színjáték, játékszín, játékeszköz, társasjáték, Olimpiai Játékok,
Szegedi Szabadtéri Játékok, játéktárgy, játszótárs, kisjátékfilm, játékszenvedély,
szerencsejáték, játékgép, logikai játék, ügyességi játék, csapatjáték, csoportjáték,
előjáték, végjáték, táncjáték, kártyajáték, szójáték, játékbolt, játékelmélet,
szerepjáték, videó-játék, kvízjáték, pszichodráma játék, szociodráma játék,
bemelegítő játék, játszás, összjáték, játékszabály, lehet folytatni!....
A játék a magyar nyelvben jelenti a -tárgyakat, és -fajtákat,
és jelenti a tevékenységet.
(Ellentétben avval, hogy egy
angol gyerekpszichológus magyarra fordított könyvében [Winnicott: Playing and Reality,
az Animula kiadásában Játszás és valóság] a fordító úgy gondolta, hogy amikor a
tevékenységről beszélünk, akkor azt „játszás”-nak kell neveznünk.)
A játék valójában szabad cselekvés. Ez nem azt jelenti,
hogy „mindent szabad”, hanem inkább azt, hogy a szabályokon belül mindent szabad.
A szabadság mindig csak korlátok között értelmezhető.
A szociodráma cselekvésen alapuló módszer, ahol a
cselekvésnek kiemelt helye van. Ez a kiemelt hely, az úgynevezett színpad. A
színpadot és a határait rámutatással jelöljük ki. Ez a szociodráma csoport virtuális tere, itt játszunk, és itt jeleníthetünk meg szinte bármit.
A szociodráma játékokban senki nincs a saját szerepében,
hanem mindenki valaki vagy valami másnak a szerepében játszik, avval azonosul.
Ez az azonosulás és – még fontosabb – a szerepben való cselekvés, adja a
szociodráma többlet valóságát. Az „én az
ő helyükben”, ha valóban belépek a helyükbe és abban cselekszem, tényleg ráébreszt valamire, amire
gondolati úton nem jöhettem volna rá.
A záró rendezvény képein a játékból minden blogolvasó a maga
szubjektív módján lát valamit, de egy biztos, akik benne voltak, át is élték
azt a – történetesen – tehetetlenséget, ami ott kínzó lassúsággal megjelent és egy
kis dühöt gerjesztett a (saját) civil működéssel kapcsolatban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)