Mi látszik a másik oldalról? - rendhagyó sajtótájékoztató

 

MEGHÍVÓ

Mi látszik a másik oldalról? – rendhagyó sajtótájékoztatóra

A Magyar Pszichodráma Egyesület a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott projekt kapcsán hívja a sajtó képviselőit egy demonstrációval egybekötött rendhagyó sajtótájékoztatóra, ahol saját tapasztalatot szerezhetnek a szociodráma működéséről, és arról, hogy a másik pozíciójának felvétele hogyan segítheti a társadalmi párbeszéd és együttműködés létrejöttét. A demonstráció után sajtótájékoztatót tartunk a projektről és a módszerről.

A kifejezetten a sajtóképviselők számára szervezett, a szociodráma módszerét bemutató találkozóra szeretettel várjuk Önöket 2014. március 12-én 10:00-tól 13:00-ig. Az eseményre regisztráció szükséges a szociodrama@gmail.com e-mail címen.

Részletekért látogassanak el a Szociodráma munkacsoport facebook oldalára: https://www.facebook.com/szociodrama?fref=ts, illetve az „Én az ő helyükben… és tényleg!” projektblog oldalára: http://enazohelyukben.blogspot.hu/. A Norvég Civil Támogatási Alap programjáról bővebben a http://norvegcivilalap.hu/hu/nyitolap oldalon olvashat.

 

Ha bármi kérdésük lenne, vagy további anyagokra vagy információkra lenne szükségük bátran keressenek!

 

Üdvözlettel és Köszönettel,

Kökény Veronika

projektvezető

+36 20 421 4873, szociodrama@gmail.com

Kiss Andrea

sajtóreferens

+36 20 214 4047, andikiss87@gmail.com

 

Eredményes-e a szociodráma?

Igen, az az érzésünk, hogy igen: mert katartikus, mert a közvetlen visszajelzések ezt mondják, mert hiszünk benne. A probléma csak az, hogy nem tudjuk, hogy az-e. Nem tudjuk abban az értelemben, hogy (legalábbis a szociodramatista társadalom ismeretei szerint) soha senki nem mérte az eredményességét. (2012-ben, miután a szakirodalomban ennek semmi nyomát nem találtam, Adam Blatner kérdésemre tovább küldte a szociodramatisták között a kérdést: választ nem kaptam, de rengeteg, a téma iránt érdeklődő levele futott be a felvetésre.)
Azt láttuk tehát, hogy nincs a tudományos kritériumoknak megfelelő hatásvizsgálat. Ezért fogtuk magunkat, és felkértük a Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézetet, hogy végezzen el egy ilyen mérést. És akkor jött a módszertani kérdések tömkelege: Mit is akarunk pontosan mérni? Miféle változást? És kinek a miféle változását? A résztvevőkét vagy a résztvevők környezetében létrejövő változást is, hogy ne csak a pszichológus, hanem a szociológus is örüljön? Hogyan lesznek összemérhetőek az eredmények, ha nem pontosan ugyanaz történik minden egyes szociodramatikus eseményen? Aztán megszülettek a kérdőívek, és izgatottan várjuk, mi sül ki ebből az egészből....  Reményeink szerint addig mindenképpen eljutunk, hogy elmondhatjuk, egy jó, használható mérőeszközt sikerült létrehozni.

A szociodráma témája: sültgalamb, szülés és segítés

Olykor tartunk szociodramatikus eseményeket, ahol az a célunk, hogy magát a módszert vezessük elő, mutassuk be. És ilyenkor menetrendszerűen vakargatni kezdjük a fejünket: a szociodráma maga ugyanis konkrét problémák feldolgozására, kérdések körüljárására alkalmas módszer: ha pedig nincs ilyen, mert a módszer bemutatása a cél, akkor nekünk kell kitalálni egyet. Olyat, amit a jelenlevők közül mindenki problémának érez.
Azt feltételeztük például, hogy ha hajléktalanszállón tartjuk a nyilvános szociodrámát (2013, Civilek Éjszakája), akkor a segítés kérdésével foglalkozni jó ötlet:

Segít, ha segítesz?

Ha észrevetted, és az elforduláson meg a lelkiismeret-furdáláson túl vagy, és inkább mégis segítesz… Akkor tulajdonképpen kinek is? Pont neki? A társadalomnak? Vagy igazából magadnak? És ha már, akkor mennyit adsz? Mosolyt? Morzsát? Szabadidőt? A hivatásod? Az életedet? Ja, és hogyan adod? Hozzáérsz? Küldöd? Tudod, hogy ő hogyan szeretné?

Szociodráma a civilek éjszakáján a segítésről. Kigondoljuk, kipróbáljuk, megnézzük, mit csinálunk, kinek hogyan jó. Hétköznapi és hivatásos segítőknek. Azaz neked.

Egy évvel korábban ugyanezen a rendezvényen a civilség kérdését jártuk körül: 

Érdemes-e várni hogy megoldódjon, megoldják? Érdemes-e széllel szemben, egyedül? Mi gátol, hogy civilként nekivágjunk? Mi fékezi a közösséget, mi tart vissza engem? És miért működhet mégis? A szociodráma lehetővé teszi, hogy egyéni és közös tapasztalatainkból építkezzünk és ragadjuk meg a mindennapjainkat érintő társadalmi problémákat.

Eljátsszuk, végiggondoljuk, kipróbáljuk. A civilséggel kapcsolatos egyéni és közös félelmeinket, illetve reményeinket dolgozzuk fel a szociodráma eszközeivel, melyre részvevőként és/vagy nézőként is szeretettel várunk.
De tartottunk már szociodrámát egyetemistáknak a taburól, meghívott vendégeknek háborítatlan szülésről és romakérdésről is.

Szociodráma vs pszichodráma #2

Mitől lesz társadalmi egy kérdés, amin te meg én vérre menő vitát folytatunk? Miért is adnánk a vérünket, ha nem személyesen érintene, nem vagyunk mi forradalmárok?! Hol a személyes és a társadalmi között a különbség?

Állítsuk meg egy pillanatra a vitának azt a pontját, amikor a szívem majd kiugrik a mellkasomból, pulzusom az egekben, és vörös fejjel mindjárt ordítani kezdek! Cseréljünk szerepet! És onnan, a te helyedből mindjárt meglátom, hogy tényleg rém idegesítő egy pukkancs vagyok. A fene nagy demokratikusságom agresszív és ijesztő.

De ez még csak az én ügyem. Vagy - módszertani szempontból - a pszichodrámáé. Viszont ha kilépek a te szerepedből is és újságíróként, politikai elemzőként vagy éppen egy száz év múlva születő történelemtankönyv írójaként nézem a helyzetet, a személyes hirtelen tágabb kontextusba kerül. Társadalmivá válik.

B.Á.

What would you do?

Még mielőtt azzal vádolnátok, hogy csak az elmélet körül pörgünk, álljon itt a szociodráma szép gyakorlati alkalmazása az Egyesült Államokból. A "What would you do" tévésorozatban a rendezők beépített szereplők segítségével teremtenek konfliktusos helyzeteket, majd a véletlen jelenlévők spontán reakcióira kíváncsiak. A rövid helyzeteket "leleplezés", megbeszélés követi. Ebben a jelenetben a fekete srác a főleg feketék lakta Harlemben fehér barátnőjét viszi be a borbélyüzletbe, ahol egy nyíltan rasszista (beépített) fodrásznő várja, és persze a boltban tartózkodó többi vendég. Izgalmas és megható.

Szociodráma - Ron Wiener definíciója

Ron Wiener leedsi szociodramatista definíciója a szociodrámáról, aminek alapja Adam Blatner meghatározása:

 

 "A szociodráma a cselekedve tanulás olyan formája, amelynek során a résztvevők saját magukról és munkahelyi szituációkról szereznek ismereteket. Blatner szerint «A szociodráma a pszichodramatikus színre vitel... olyan formája, amelynek célja, hogy a csoport problémáit tisztázza és nem az egyén problémáira fókuszál». Míg a pszichodrámában a feltárandó helyzet egy-egy az egyén életében felmerülő válság, addig a szociodráma azzal foglalkozik, hogy az emberek különféle szerepekben, tehát munkavállalóként vagy vezetőként hogyan állnak interakcióban egymással. Hasonló a szerepjátékhoz, de amíg a szerepjáték rövid, készségtanulásra szolgáló gyakorlat, addig a szociodramatikus játék hosszabb és lehetőséget kínál arra is, hogy a szerepekkel kapcsolatos attribútumok szélesebb körét tárjuk fel, illetve hogy megismerjük a résztvevők érzéseit is a különféle szerephelyzetekben."

 

Egyetértesz vagy ellentmondasz ennek a meghatározásnak?

A szociodráma alkalmazási területei (von Amzeln, Gerstmann és Kramer)

von Ameln, Gerstmann és Kramer "Psychodrama" című gyakorlatorientált tankönyve (Springer Medizin Verlag, Heidelberg, 2009) külön fejezetet szentel a szociodrámának.

Különbséget tesznek témacentrikus, csoportcentrikus és szociokulturális szociodráma között a játék fókuszától függően.

"Míg a pszichodrámában a protagonista szubjektív valóságát tárjuk fel cselekvésen keresztül (psyché = lélek, dráma = cselekvés), addig a szociodráma a társas valóság bemutatásának, elemzésének és megváltoztatásának eszköze (socius [lat.] = a másik). A szociodramatikus munkamódszer számos variánsa így a pszichodramatikus módszertani univerzumon belül lehetőséget nyit arra, hogy a csoportok struktúráit, dinamikáit és kultúráit tematizáljuk (egészen az össztársadalmi összefüggések szintjéig). Ilyen módon a szociodráma olyan alkalmazási területekre predesztinált, mint a csapatfejlesztés és a csoportos szupervízió, moderáció konfliktusok esetén, politikai képzési munka vagy a csoportos pszichoterápia."

A szerzők tehát - hasonlóan a legtöbb itt is tárgyalt szerzőhöz - a szociodrámát a pszichodráma szélesebb területéhez elválaszthatatlanul csatlakozó módszernek tekintik. Egyben ugyancsak egyetértenek a többi szerzővel abban, hogy a szociodráma főleg gyakorlati, képzési, intervenciós módszer.

Szociodráma - Stadler és Kern definíciója

Stadler és Kern 2010-ben megjelent "Psychodrama - Eine Einführung" című könyvében így ír a szociodrámáról:

“A szociodráma: «A csoport a téma»

A szociodráma olyan munkaforma, amely csoportokkal, csoportjelenségekkel, csoportközi viszonyokkal és kollektív ideológiákkal foglalkozik. Az alany ebben az esetben tehát nem az egyéni protagonista vagy egy egyedi csoport, hanem csoportok, reprezentatív típusok, kultúrák és ezek viszonyai egymához. A csoport illetve egy-egy csoport képviselője nem egy protagonista játékában vesz részt segédénként vagy nézőként, nem is valamilyen témát játszik, mint a mesejátékban, hanem egy csoportot, illetve egy csoport vagy típus reprezentánsát játssza. […] A csapat- vagy szervezetfejlesztés területén a szociodráma alkalmas arra, hogy a belső folyamatokat javítsuk, vagy megvizsgáljuk a potenciális ügyfelek, beszállítók, versenytársak vagy munkatársak összjátékát.

A szociodramatikus munka célja arra irányul, hogy megtanuljuk átlátni a társas összefüggések és interakciók komplex dinamikáját. Ennek során különböző létező érdekekből, perspektívákból és cselekvési opciókból indulunk ki, amelyeket a szociodramatikus játék képes feltárni. […]

A következő szisztematikus célokat határozhatjuk meg a szociodráma alkalmazására:
 1. Szociális szcenáriók, például csoportok, típusok és kultúrák jobb megértése.
 2. A különböző (saját és más) szerepekre vonatkozó új ismeretek átadása minden, az adott szcenáriókban érintett résztvevőnek.
 3. Lehetőség a résztvevőknek arra, hogy nyissanak és konfrontálódjanak, melynek során ki lehet fejezni és fel lehet tárni az adott szcenárióval kapcsolatos érzéseket, gondolatokat és cselekvési impulzusokat.
 4. Új szerepkompetenciák és performancia javítása az érintett társas szcenáriókban."

 Forrás: Stadler, C., Kern, S., Psychodrama - Eine Einführung, VS Verlag, Wiesbaden, 2010