A saját élményt a pszichológusok egy szóba írva használják arra a képződésükhöz szükséges tevékenységre, amikor például egy pszichológiai (pszichoterápiás, önismereti) módszer elsajátítását kötelezően avval kezdenek, hogy kliens és páciens szerepben végig csinálnak egy teljes folyamatot. Tehát tulajdonképpen egy kiadós (évekig tartó, sok óraszámos) szerepcserével kezdik (kezdjük) a szakma tanulását.
Ez nem csak azért van így, mert fontos, hogy legyen élményünk a másik oldalon levésből is, hanem azért is, mert szisztematikus önismeretre is szert kell tennünk ahhoz, hogy segíteni tudjunk. A saját bőrünkön tanulunk.
Saját bőrön tanulni egyébként is hasznos. Ezt hivatalosan tapasztalati tanulásnak hívják. Meg máshogyan is. Tanulás hatékonyság vizsgálatok kimutatták, hogy minél több csatornán jut el hozzánk az ismeret, és minél inkább interakcióba léphetünk a megismerendő dologgal, annál hatékonyabb, tartósabb és használhatóbb a tudás, amit megszereztünk, el saját ítottunk. Az lesz igazán a sajátunk.
A projektben a párbeszéd és együttműködés fejlesztést tűztük ki célul. Ehhez a célhoz egy előadás sorozatot is hirdethettünk volna szuper és népszerű előadókkal, érdekfeszítő, élményszerű előadásokkal, ahol ugyanakkor a hallgatóság mosolygó és elégedett, de passzív befogadó. A hallottakat pedig nehéz a mindennapokra konvertálni.
A szociodráma saját élményű módszer, amelyben a szerep- és pozíciócsere saját felismerésekhez vezetheti a részt vevőket. A társas közegben kialakuló saját felismerésekben hiszünk, mert azt gondoljuk, hogy azt tudjuk tovább vinni magunkkal, ami a miénk (lett). Ez általában nem "egy az egyben" készség, vagy képesség, hanem ennél áthatóbb valami (attitűd?) :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése