2014. március 31., hétfő

Szociodramatikus tréning márciusban

Az "Én az ő helyükben... - és tényleg!" projekt keretében a Megálló Csoport Alapítványnál tartottunk szociodramatikus tréninget márciusban. A szervezetnél tartott tréning a projekt harmadik szociodramatikus eseménye. Reméljük, a résztvevők is olyan hasznosnak találták, mint mi!

Ron Wiener a szociodrámáról

Ebben a rövid videóban Ron Wiener, tréner, szociodramatista, a British Psychodrama Association elnöke és néhány csoporttag nyújt betekintést a szociodráma lényegi szempontjaiba.

Különösen tanulságos az a pár pillanat az elején, ahol a vezető direktív módon kiosztja a szerepeket - az egyes csoporttagok nem döntenek, sem nem szociometrikus játékkal dől el, hogy ki milyen csoport szerepét viszi, hanem a játékmester mondja meg, hogy ki mit játszik. Ez a nálunk alkalmazott gyakorlattól eltér. Ti mit gondoltok erről, hogyan szoktátok csinálni?

Vajon feltétlenül rossz-e a szerepek ilyen kiosztása, vagy - különösen ha kevés idő áll rendelkezésre - megengedett lehet, ha feltesszük, hogy a tárgyalt kérdés/konfliktus meghatározása és az érintett társadalmi csoportok körülírása a játszó csoport konszenzusán alapul?

http://youtu.be/K9IUpIE4aJc






Cikk a socfesten

Megjelent a programunkról egy kis cikk itt:

http://socfest.hu/egyeb/en-az-o-helyukben-es-tenyleg

Részlet a cikkből:

"Hiszünk abban, hogy minden, közös társadalmi felelősségben osztozó érintettnek szerepet kellene cserélnie azokkal, akiket ellenségükként, ellenfelükként vagy ellentétes gondolkodásúakként határoznak meg. Vonatkozik ez politikusokra, pedagógusokra, szabadidős tevékenységek vezetőire, terapeutákra stb.

A csoportfoglalkozásokon résztvevők a saját bőrükön, élményszerűen tapasztalhatják meg, hogy milyen a másik ember, csoportpozíciójában, szerepében lenni, és ez a szerepcsere megváltoztathatja a saját pozícióból való cselekvést ia. Továbbá azt, hogy milyen külső és belső akadályai lehetnek a társadalmi párbeszéd megvalósulásának, és hogyan lehet mindezzel együtt mégis termékeny dialógust folytatni, és együttműködni olyanokkal is, akikkel nem értünk egyet.

A projektben résztvevő szakemberek célja tehát, hogy a szociodráma, mint társas/társadalmi problémák kezelésére kidolgozott csoportmódszer Magyarországon is beépüljön a köztudatba és a közhasználatba."

2014. március 30., vasárnap

Erre is jó a szociodráma

A szociodráma alkalmazási lehetőségéről a pedagógiában szól Szőlősi Zsuzsa: Módszerek a felelős aktív polgári attitűd formálásához című művének egy részletes. A mű a Civitas Füzetek sorozatban jelent meg (Polgári magatartás és készségek oktatása, Budapest, 1999. A teljes mű itt megtekinthető.).


"A szociodráma

A szociodráma a szerepjáték illetve a dramatikus improvizáció egy formája. A gyakorlat során a tanulók alkalmilag védett helyzetben új azonosulási attitűdökkel ismerkedhetnek meg. A gyakorlat lehetőséget ad a résztvevőknek tényleges érzéseik, gondolataik megismerésére, megvizsgálni, átgondolni azok következményeit, megtapasztalni más megközelítési módokat. A szociodráma általában konfliktus helyzetek feloldására szolgál.

A konfliktus szituációk bármelyikét alkalmazhatjuk a játékban. A vezető gondoskodik arról, hogy a játékot mindenki számára érthetően strukturálja, világosan határozza meg a szerepeket a játék valamennyi résztvevője számára. A játékhoz a legnyugodtabb tanulókat válassza ki. Akkor állítsa le a játékot, ha az nyilvánvalóvá vált, hogy elérték a várt eredményt. A játék alkalmazásakor élhetünk azzal a lehetőséggel, hogy a játék folyamatában egészítjük ki az egyes szereplők jellemzőit, annak érdekében hogy a játékosok és a megfigyelők még a játék során megtapasztalhassák a változás következményeit.

A játékszituációt követő megbeszélés kis illetve nagy csoportban lehetséges. Ajánlott feldolgozási szempontok:

·      Mit éreztek, mint szereplők?
·      A megfigyelők mit tettek volna másképp?
·      A megoldás elképzelhető a való életben?
·      Mit tanulhatunk ebből a szituációból?"

Szociodráma: Tesze és Tosza

http://youtu.be/YtqQ0M1IM9o

Kisfilm a szociodráma bemutatására.

2014. március 27., csütörtök

Szerepcserés békéltetés

A március 25-i Népszabadság Jótett melléklete: Hargitai Miklós tollából a mi projektünkről. Olvastátok?


B. Á.

2014. március 18., kedd

A problémacentrikus szociodráma

Kezdek azon az állásponton lenni, hogy számomra az egyik legizgalmasabb műfaj a problémacentrikus szociodráma. Még bizonytalan vagyok abban, hogy jó-e ez az elnevezés, de leírom, mit értek alatta.
A lényege, hogy a csoport - egymást akár egyáltalán nem ismerő résztvevői - csak a műfaj vagy az aktuális téma kedvéért verődnek össze. Tehát nem egy közös trauma vagy egy szervezetfejlesztési ügy mozgatja őket, hanem egy olyan társadalmilag fontos kérdés, amiben tisztábban szeretnének látni. Nem feldolgozni akarnak vagy megoldani valamit, hanem megérteni.
Mondok példát: egyetemisták kértek arra, hogy tartsak szociodrámát a taburól. Mert szerintük nekik nincsenek tabuik, miközben az erről szóló szemináriumon az oktató ennek az ellenkezőjét állítja. Vagy egy nyilvános eseményen a Púder bárszínházban a jelenlevőket az érdekelte, hogy szabad-e előnyhöz jutni kapcsolatok által. Megint máshol Erőss Zsolt halálához való lehetséges viszonyulások kerültek középpontba.
Az ilyen témák nagyon differenciáltan, élményszerűen jelennek meg az egymást nem ismerő, drámatapasztalattal nem rendelkező résztvevők között akár egy-egy néhány órás alkalommal is.

B. Á.

2014. március 5., szerda

Szociodráma vs pszichodráma #1

Nem vállalkoznék különbségtételre és definiálásra, a nagy definíciók kora úgyis lejárt: szempontok vannak, ahonnan valami valamilyennek látszik. A drámához úgyis ez illik: egy szerep vagy egy pozíció felvétele, ahonnan különleges belátás születik.

Tehát szociodráma-vezetőként egy demo alkalmával különös élmény ért: egy ártatlannak tűnő társadalmi probléma, amit a csoport fogalmazott meg, úgy, de úgy, gyomorszájon talált, hogy néhány pillanatig köpni-nyelni nem tudtam. Pszichodráma-vezetőként nem vezettem még olyan anyahalált, brutális bántalmazást vagy tehetetlenséget, ami így megérintett volna.

Nem, szerintem nem arról van szó, hogy érzéketlen disznó vagyok, hanem egyszerűen arról, hogy a pszichodrámában fel vagyok készülve arra, hogy a személyes sorsok megérintenek, vezetőként tehát felvértezetten vagyok a helyzetben. A szociodrámában, mivel általában hajlamosak vagyunk azt érezni, hogy az általános, társadalmi probléma eltávolíthatóbb,  nem voltam olyan éber. Most már az vagyok.

B.Á.

2014. március 4., kedd

A solingeni szociodráma mutációi - tanulságok

Az előző bejegyzésben leírt morenoi szociodráma-technikát szélsőjobboldali és neonáci témában többször alkalmazták, több mint egynapos rámelegítés után. Mi az Én az ő helyükben című projektünkben egynapos szociodramatikus szervezetfejlesztéseket végzünk, és úgy döntöttünk, ezt a technikát alkalmazzuk. Döntésünk oka kettős volt: egyrészt csak, mert ki szerettük volna magunk is próbálni; másrészt fontos szempont volt a mérések miatt, hogy az egyes alkalmakkor ugyanazon technikát alkalmazzuk - az előző posztban leírtak szerint.
Pénteken azonban, dramatisták számára tartottunk egy demot, ahol szintén ezt a módszert alkalmaztuk. Csakhogy, itt a módszer volt a fókuszban, nem volt közös probléma, ami a néhány órás összejövetelt meghatározta volna. Ezért az instrukció módosult: az egyes csoportok egymástól függetlenül határoztak meg témákat, fogalmaztak meg üzeneteket, vettek fel pozíciókat. Amikor kinyílt a színpad, akkor szembesültek a csoportok, hogy milyen egyéb társadalmi szereplőkkel vannak tulajdonképpen körülvéve. Amikor pedig csere volt, a csoportok számukra teljesen idegen csoport pozícióit kellett felvenniük.
A közös probléma hiánya közös megértést egy adott kérdésre vonatkozóan értelemszerűen nem hozott. A játék mégis fontos társadalmi működéseket tükrözött, de ezek csak a közös megbeszélés után váltak láthatóvá. Ennek oka, hogy a mérhetetlen zűrzavarban, ahol párhuzamosan folytak a történések, az egyén számára nem vált láthatóvá egy nagyobb egész, csak a megosztás után. Úgy tűnt azonban, hogy a helyzet inkább az önismereti munkát segítette. Többünk visszajelzéséből kiderült, hogy az elsőként választott pozíció komoly hatással volt az összes többi pozíció meghatározára; valamint az is, hogy az egyéni utak jól leírható, viszonylag koherens vonalat követtek a különböző szituációkban. 


 b.á.

2014. március 3., hétfő

Solingeni szociodráma

Solingeni szociodrámának hívjuk magunk közt azt a módszert, amelyet Friedel Geisler írt le Szerepcsere az ellenséggel című cikkében (in: Moreno és a zsidóság - Pszichodráma és vallás. Krónikás Bt., Biatorbágy, 1999, 89. fod: Bálint Orsolya), és aminek egy módosított verzióját február 28-án a MPE Szociodráma Munkacsoportja kipróbálta.
A gyakorlat általunk értelmezett verziója úgy néz ki, hogy a csoport közösen meghatároz egy, a csoport számára aktuális problémát. Ehhez a problémához 3-4 csoportot rendel.
Például:

A probléma: Hogyan győzhetnénk meg szervezetünk céljainak fontosságáról a társadalmat?

Csoporttípusok: 1. a szervezet aktív tagjai; 2. csatlakozó, inaktív tagok; 3. nem csatlakozó, a szervezetet ismerők köre; 4. nem csatlakozó, a szervezetet nem is ismerők köre
 
A közösen meghatározott csoportokat közösen tovább bontjuk pozíciókra. Annyi pozíciót határozunk meg összesen, amekkora a csoportlétszám.

Pozíciók: 1. a szervezet aktív tagjai: menedzser, titkár, szervező, sajtós stb.; 2. csatlakozó inaktív tagok: csak érdekből csatlakozók; egykor aktív, de csalódott tagok; kapcsolódni vágyó inaktív tagok stb.

Kijelölünk a teremben annyi helyet, ahány csoportot meghatároztunk, majd minden csoporthoz kiírjuk a csoportban betöltendő pozíciókat is. Egyenletesen elosztjuk a csoporttagokat, tehát minden pozíciót betölt valaki. Elkezdődik kiscsoportokban a játék: szabad interakció párhuzamosan az egyes helyszíneken, külön kezdenek el tehát tevékenykedni a szervezet aktív tagjai; a csatlakozó, inaktívok; a nem csatlakozók; a szervezetet nem is ismerők.
Egy idő után a vezető jelzésére kinyílik a színpad, és a kiscsoportok interakcióba lépnek egymással. A játék végén mindenki visszatér saját kiscsoportjához, majd csoportostul odébbáll, hogy áttérjen egy másik csoportba, és ott új pozíciót vegyen fel.
A játék addig megy, amíg a kiscsoportok teljesen körbe nem jártak.