Mi látszik a másik oldalról? - rendhagyó sajtótájékoztató

 

MEGHÍVÓ

Mi látszik a másik oldalról? – rendhagyó sajtótájékoztatóra

A Magyar Pszichodráma Egyesület a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott projekt kapcsán hívja a sajtó képviselőit egy demonstrációval egybekötött rendhagyó sajtótájékoztatóra, ahol saját tapasztalatot szerezhetnek a szociodráma működéséről, és arról, hogy a másik pozíciójának felvétele hogyan segítheti a társadalmi párbeszéd és együttműködés létrejöttét. A demonstráció után sajtótájékoztatót tartunk a projektről és a módszerről.

A kifejezetten a sajtóképviselők számára szervezett, a szociodráma módszerét bemutató találkozóra szeretettel várjuk Önöket 2014. március 12-én 10:00-tól 13:00-ig. Az eseményre regisztráció szükséges a szociodrama@gmail.com e-mail címen.

Részletekért látogassanak el a Szociodráma munkacsoport facebook oldalára: https://www.facebook.com/szociodrama?fref=ts, illetve az „Én az ő helyükben… és tényleg!” projektblog oldalára: http://enazohelyukben.blogspot.hu/. A Norvég Civil Támogatási Alap programjáról bővebben a http://norvegcivilalap.hu/hu/nyitolap oldalon olvashat.

 

Ha bármi kérdésük lenne, vagy további anyagokra vagy információkra lenne szükségük bátran keressenek!

 

Üdvözlettel és Köszönettel,

Kökény Veronika

projektvezető

+36 20 421 4873, szociodrama@gmail.com

Kiss Andrea

sajtóreferens

+36 20 214 4047, andikiss87@gmail.com

 

Eredményes-e a szociodráma?

Igen, az az érzésünk, hogy igen: mert katartikus, mert a közvetlen visszajelzések ezt mondják, mert hiszünk benne. A probléma csak az, hogy nem tudjuk, hogy az-e. Nem tudjuk abban az értelemben, hogy (legalábbis a szociodramatista társadalom ismeretei szerint) soha senki nem mérte az eredményességét. (2012-ben, miután a szakirodalomban ennek semmi nyomát nem találtam, Adam Blatner kérdésemre tovább küldte a szociodramatisták között a kérdést: választ nem kaptam, de rengeteg, a téma iránt érdeklődő levele futott be a felvetésre.)
Azt láttuk tehát, hogy nincs a tudományos kritériumoknak megfelelő hatásvizsgálat. Ezért fogtuk magunkat, és felkértük a Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézetet, hogy végezzen el egy ilyen mérést. És akkor jött a módszertani kérdések tömkelege: Mit is akarunk pontosan mérni? Miféle változást? És kinek a miféle változását? A résztvevőkét vagy a résztvevők környezetében létrejövő változást is, hogy ne csak a pszichológus, hanem a szociológus is örüljön? Hogyan lesznek összemérhetőek az eredmények, ha nem pontosan ugyanaz történik minden egyes szociodramatikus eseményen? Aztán megszülettek a kérdőívek, és izgatottan várjuk, mi sül ki ebből az egészből....  Reményeink szerint addig mindenképpen eljutunk, hogy elmondhatjuk, egy jó, használható mérőeszközt sikerült létrehozni.

A szociodráma témája: sültgalamb, szülés és segítés

Olykor tartunk szociodramatikus eseményeket, ahol az a célunk, hogy magát a módszert vezessük elő, mutassuk be. És ilyenkor menetrendszerűen vakargatni kezdjük a fejünket: a szociodráma maga ugyanis konkrét problémák feldolgozására, kérdések körüljárására alkalmas módszer: ha pedig nincs ilyen, mert a módszer bemutatása a cél, akkor nekünk kell kitalálni egyet. Olyat, amit a jelenlevők közül mindenki problémának érez.
Azt feltételeztük például, hogy ha hajléktalanszállón tartjuk a nyilvános szociodrámát (2013, Civilek Éjszakája), akkor a segítés kérdésével foglalkozni jó ötlet:

Segít, ha segítesz?

Ha észrevetted, és az elforduláson meg a lelkiismeret-furdáláson túl vagy, és inkább mégis segítesz… Akkor tulajdonképpen kinek is? Pont neki? A társadalomnak? Vagy igazából magadnak? És ha már, akkor mennyit adsz? Mosolyt? Morzsát? Szabadidőt? A hivatásod? Az életedet? Ja, és hogyan adod? Hozzáérsz? Küldöd? Tudod, hogy ő hogyan szeretné?

Szociodráma a civilek éjszakáján a segítésről. Kigondoljuk, kipróbáljuk, megnézzük, mit csinálunk, kinek hogyan jó. Hétköznapi és hivatásos segítőknek. Azaz neked.

Egy évvel korábban ugyanezen a rendezvényen a civilség kérdését jártuk körül: 

Érdemes-e várni hogy megoldódjon, megoldják? Érdemes-e széllel szemben, egyedül? Mi gátol, hogy civilként nekivágjunk? Mi fékezi a közösséget, mi tart vissza engem? És miért működhet mégis? A szociodráma lehetővé teszi, hogy egyéni és közös tapasztalatainkból építkezzünk és ragadjuk meg a mindennapjainkat érintő társadalmi problémákat.

Eljátsszuk, végiggondoljuk, kipróbáljuk. A civilséggel kapcsolatos egyéni és közös félelmeinket, illetve reményeinket dolgozzuk fel a szociodráma eszközeivel, melyre részvevőként és/vagy nézőként is szeretettel várunk.
De tartottunk már szociodrámát egyetemistáknak a taburól, meghívott vendégeknek háborítatlan szülésről és romakérdésről is.

Szociodráma vs pszichodráma #2

Mitől lesz társadalmi egy kérdés, amin te meg én vérre menő vitát folytatunk? Miért is adnánk a vérünket, ha nem személyesen érintene, nem vagyunk mi forradalmárok?! Hol a személyes és a társadalmi között a különbség?

Állítsuk meg egy pillanatra a vitának azt a pontját, amikor a szívem majd kiugrik a mellkasomból, pulzusom az egekben, és vörös fejjel mindjárt ordítani kezdek! Cseréljünk szerepet! És onnan, a te helyedből mindjárt meglátom, hogy tényleg rém idegesítő egy pukkancs vagyok. A fene nagy demokratikusságom agresszív és ijesztő.

De ez még csak az én ügyem. Vagy - módszertani szempontból - a pszichodrámáé. Viszont ha kilépek a te szerepedből is és újságíróként, politikai elemzőként vagy éppen egy száz év múlva születő történelemtankönyv írójaként nézem a helyzetet, a személyes hirtelen tágabb kontextusba kerül. Társadalmivá válik.

B.Á.

What would you do?

Még mielőtt azzal vádolnátok, hogy csak az elmélet körül pörgünk, álljon itt a szociodráma szép gyakorlati alkalmazása az Egyesült Államokból. A "What would you do" tévésorozatban a rendezők beépített szereplők segítségével teremtenek konfliktusos helyzeteket, majd a véletlen jelenlévők spontán reakcióira kíváncsiak. A rövid helyzeteket "leleplezés", megbeszélés követi. Ebben a jelenetben a fekete srác a főleg feketék lakta Harlemben fehér barátnőjét viszi be a borbélyüzletbe, ahol egy nyíltan rasszista (beépített) fodrásznő várja, és persze a boltban tartózkodó többi vendég. Izgalmas és megható.

Szociodráma - Ron Wiener definíciója

Ron Wiener leedsi szociodramatista definíciója a szociodrámáról, aminek alapja Adam Blatner meghatározása:

 

 "A szociodráma a cselekedve tanulás olyan formája, amelynek során a résztvevők saját magukról és munkahelyi szituációkról szereznek ismereteket. Blatner szerint «A szociodráma a pszichodramatikus színre vitel... olyan formája, amelynek célja, hogy a csoport problémáit tisztázza és nem az egyén problémáira fókuszál». Míg a pszichodrámában a feltárandó helyzet egy-egy az egyén életében felmerülő válság, addig a szociodráma azzal foglalkozik, hogy az emberek különféle szerepekben, tehát munkavállalóként vagy vezetőként hogyan állnak interakcióban egymással. Hasonló a szerepjátékhoz, de amíg a szerepjáték rövid, készségtanulásra szolgáló gyakorlat, addig a szociodramatikus játék hosszabb és lehetőséget kínál arra is, hogy a szerepekkel kapcsolatos attribútumok szélesebb körét tárjuk fel, illetve hogy megismerjük a résztvevők érzéseit is a különféle szerephelyzetekben."

 

Egyetértesz vagy ellentmondasz ennek a meghatározásnak?

A szociodráma alkalmazási területei (von Amzeln, Gerstmann és Kramer)

von Ameln, Gerstmann és Kramer "Psychodrama" című gyakorlatorientált tankönyve (Springer Medizin Verlag, Heidelberg, 2009) külön fejezetet szentel a szociodrámának.

Különbséget tesznek témacentrikus, csoportcentrikus és szociokulturális szociodráma között a játék fókuszától függően.

"Míg a pszichodrámában a protagonista szubjektív valóságát tárjuk fel cselekvésen keresztül (psyché = lélek, dráma = cselekvés), addig a szociodráma a társas valóság bemutatásának, elemzésének és megváltoztatásának eszköze (socius [lat.] = a másik). A szociodramatikus munkamódszer számos variánsa így a pszichodramatikus módszertani univerzumon belül lehetőséget nyit arra, hogy a csoportok struktúráit, dinamikáit és kultúráit tematizáljuk (egészen az össztársadalmi összefüggések szintjéig). Ilyen módon a szociodráma olyan alkalmazási területekre predesztinált, mint a csapatfejlesztés és a csoportos szupervízió, moderáció konfliktusok esetén, politikai képzési munka vagy a csoportos pszichoterápia."

A szerzők tehát - hasonlóan a legtöbb itt is tárgyalt szerzőhöz - a szociodrámát a pszichodráma szélesebb területéhez elválaszthatatlanul csatlakozó módszernek tekintik. Egyben ugyancsak egyetértenek a többi szerzővel abban, hogy a szociodráma főleg gyakorlati, képzési, intervenciós módszer.