Hencidától Bonchidáig - a nap íve - zárórendezvény2

A napot Bereczky Tamás vezette, többnyire az ő ötletei, játékai valósultak meg. 

Ha a nap tervezett ívét kellene egy mondatba foglalnom, akkor azt mondanám: 

<a mi dolgom a civilekkel foglalkozó szociodramatikus eseményen? – től  

a civil szervezetek működtetésének gátjai  -ig>

ívelt a tervek szerint a nap. 

Vagy másként:

<a mit keresek én itt? – től a szervezetek hogyan létezhetnek ma Magyarországon? – ig>

terveztük bejárni az utat lépésről lépésre. A saját vágyaktól (hogy vagyok én itt?) indultunk; majd a hasonló vágyakat közössé fogalmaztuk szobrok segítségével (hogyan vagyunk mi, hasonló érdeklődésűek itt?).  A közössé formálódó vágyakból fiktív civil szervezeteket kovácsoltunk (hogyan működünk a különbözőségeinkkel együtt szervezetként?); végül tovább tágítva  a kört a társadalom egészében néztük meg, mitől és hogyan működik vagy nem működik egy civil szervezet m a Magyarországon.
B.Á.

Változó célok, változó célközönség - záró rendezvény1

A rendezvényt eredetileg az Én az ő helyükben, és tényleg… projekt összes résztvevőjének szerveztük. Azaz, mindenkinek, akinek valamilyen módon köze volt a projekthez: a civil szervezeteknek, akik számára a projekt során egy egynapos, szociodramatikus szervezetfejlesztést tartottunk; a sajtó képviselőinek, a pr munkánkat segítőknek, a hatásvizsgáló cég munkatársainak.

A rendezvény célja a találkozás, a tapasztalatok megosztása lett volna – természetesen szociodramatikus módon. Ez a cél azonban az érintettek számára nem bizonyult elég vonzónak, így a program közeledtével változtattunk rajta.

Abban egyeztünk meg végül, hogy a civil szervezetek problémáiról, működési mechanizmusairól fogunk általában, azaz nem szervezetspecifikusan gondolkodni. Tágítottuk tehát a meghívottak körét is: dramatistáknak, civil szervezetek iránt érdeklődőket és a sajtó munkatársait invitáltuk a 8 órás programra.  A stratégia működött, mert 50 fő körüli résztvevő valóban meg is jelent a rendezvényen.
B.Á.

Civil szervezetek és a demokrácia – valami, ami nekünk sem jutott idejében az eszünkbe

A záró rendezvényünkre szép számmal jöttek civil érdeklődők, és nagyon-nagyon kevesen az 5 civil szervezetből, akikkel az 1 napos szociodramatikus szervezetfejlesztést csináltuk. Sajnáltuk, hogy nem vettek részt, mert megvolt a helyük. Utólag már tudom: papíron volt meg a helyük, ld. itt. Ünnepelni és stílszerűen befejezni így is tudtunk, de csak nem ment ki a fejemből, hogy mi lehetett ennek az oka. És ez úton is köszönjük azoknak, akik ott voltak! 

Végül arra jutottam (ez az egyik lehetséges megoldás a – valószínűleg – sok közül), hogy több mint 1 éve, amikor a facebookos felhívásunkra jelentkeztek a „civil szervezetek”, akkor valójában a civil szervezetek vezetői jelentkeztek, akiknek megtetszett az ajánlat, akik közül voltak már néhányan pszichodráma / szociodráma csoportban, és akik úgy gondolták, hogy jót tenne a szervezetüknek a fejlesztés.

És itt jön, ami csak utólag jutott az eszembe. Az előzetes megbeszéléseken fel kellett volna hívnunk a képviselők figyelmét arra, hogy tegyék érdekeltté a munkatársak részvételét a projektben, és nemcsak a tréningen. Ez a részünkről nem történt meg, és lehet, hogy ezért nem tudtuk végül egy térbe hozni a szervezeteket. Lehet, hogy avval kellett volna kezdeni, amivel be akartuk fejezni.

Hogy jön ide a demokrácia? Így: egy vezető (főnök) az alkalmazottainak (beosztottjainak) utasításba adhatja, hogy menjenek ide vagy oda, de egy civil szervezet vezetője elsősorban képviselő. Képviselője a tagoknak, akik szerencsére eldönthetik, hogy érdekli-e őket egy adott ügy.

JÁTÉK? „Azt hittem, ez valami komolyabb dolog!”

A lehető legkomolyabb dolog az emberi életben, az ember létezésének univerzális eleme. Már az őskorból is fennmaradtak játéktárgyak, és minden csecsemő a játékon keresztül ismerkedik a világgal, annak első képviselőjével, az anyával.

Szedjük csak össze, hogy hányféle összetételben és értelemben használjuk ezt a szót!

játékszer, labdajáték, játéktér, gyerekjáték, színjáték, játékszín, játékeszköz, társasjáték, Olimpiai Játékok, Szegedi Szabadtéri Játékok, játéktárgy, játszótárs, kisjátékfilm, játékszenvedély, szerencsejáték, játékgép, logikai játék, ügyességi játék, csapatjáték, csoportjáték, előjáték, végjáték, táncjáték, kártyajáték, szójáték, játékbolt, játékelmélet, szerepjáték, videó-játék, kvízjáték, pszichodráma játék, szociodráma játék, bemelegítő játék, játszás, összjáték,  játékszabály, lehet folytatni!....

A játék a magyar nyelvben jelenti a -tárgyakat, és -fajtákat, és jelenti a tevékenységet.

(Ellentétben avval, hogy egy angol gyerekpszichológus magyarra fordított könyvében [Winnicott: Playing and Reality, az Animula kiadásában Játszás és valóság] a fordító úgy gondolta, hogy amikor a tevékenységről beszélünk, akkor azt „játszás”-nak kell neveznünk.)

A játék valójában szabad cselekvés. Ez nem azt jelenti, hogy „mindent szabad”, hanem inkább azt, hogy a szabályokon belül mindent szabad. A szabadság mindig csak korlátok között értelmezhető.

A szociodráma cselekvésen alapuló módszer, ahol a cselekvésnek kiemelt helye van. Ez a kiemelt hely, az úgynevezett színpad. A színpadot és a határait rámutatással jelöljük ki. Ez a szociodráma csoport virtuális tere, itt játszunk, és itt jeleníthetünk meg szinte bármit.

A szociodráma játékokban senki nincs a saját szerepében, hanem mindenki valaki vagy valami másnak a szerepében játszik, avval azonosul. Ez az azonosulás és – még fontosabb – a szerepben való cselekvés, adja a szociodráma többlet valóságát. Az „én az ő helyükben”, ha valóban belépek a helyükbe és abban cselekszem, tényleg ráébreszt valamire, amire gondolati úton nem jöhettem volna rá.

A záró rendezvény képein a játékból minden blogolvasó a maga szubjektív módján lát valamit, de egy biztos, akik benne voltak, át is élték azt a – történetesen – tehetetlenséget, ami ott kínzó lassúsággal megjelent és egy kis dühöt gerjesztett a (saját) civil működéssel kapcsolatban.

Ízelítő a zárórendezvényről

Íme, a múlt heti rendezvényünk egyik játékának jelenete - a civileket gátló akadályok megjelenítése.

Bereczky Tamás: Ne csak mondd, mutasd is!

Munkatársunk és a Szociodráma munkacsoport tagja ma megjelent tanulmányában egy esettanulmány keretében tárgyalja a szociodráma elméleti kereteit és gyakorlati lehetőségeit.
http://interdiszciplinaris.elte.hu/nemzeti_szempont/#/170/zoomed

Szociodramatikus rendezvény ma!

Itt még csak a stáb készülődik. Hamarosan kezdünk! Egy egész nap szociodrámáról, a civil munkáról, részvételről, tapasztalatokról.