JÁTÉK? „Azt hittem, ez valami komolyabb dolog!”

A lehető legkomolyabb dolog az emberi életben, az ember létezésének univerzális eleme. Már az őskorból is fennmaradtak játéktárgyak, és minden csecsemő a játékon keresztül ismerkedik a világgal, annak első képviselőjével, az anyával.

Szedjük csak össze, hogy hányféle összetételben és értelemben használjuk ezt a szót!

játékszer, labdajáték, játéktér, gyerekjáték, színjáték, játékszín, játékeszköz, társasjáték, Olimpiai Játékok, Szegedi Szabadtéri Játékok, játéktárgy, játszótárs, kisjátékfilm, játékszenvedély, szerencsejáték, játékgép, logikai játék, ügyességi játék, csapatjáték, csoportjáték, előjáték, végjáték, táncjáték, kártyajáték, szójáték, játékbolt, játékelmélet, szerepjáték, videó-játék, kvízjáték, pszichodráma játék, szociodráma játék, bemelegítő játék, játszás, összjáték,  játékszabály, lehet folytatni!....

A játék a magyar nyelvben jelenti a -tárgyakat, és -fajtákat, és jelenti a tevékenységet.

(Ellentétben avval, hogy egy angol gyerekpszichológus magyarra fordított könyvében [Winnicott: Playing and Reality, az Animula kiadásában Játszás és valóság] a fordító úgy gondolta, hogy amikor a tevékenységről beszélünk, akkor azt „játszás”-nak kell neveznünk.)

A játék valójában szabad cselekvés. Ez nem azt jelenti, hogy „mindent szabad”, hanem inkább azt, hogy a szabályokon belül mindent szabad. A szabadság mindig csak korlátok között értelmezhető.

A szociodráma cselekvésen alapuló módszer, ahol a cselekvésnek kiemelt helye van. Ez a kiemelt hely, az úgynevezett színpad. A színpadot és a határait rámutatással jelöljük ki. Ez a szociodráma csoport virtuális tere, itt játszunk, és itt jeleníthetünk meg szinte bármit.

A szociodráma játékokban senki nincs a saját szerepében, hanem mindenki valaki vagy valami másnak a szerepében játszik, avval azonosul. Ez az azonosulás és – még fontosabb – a szerepben való cselekvés, adja a szociodráma többlet valóságát. Az „én az ő helyükben”, ha valóban belépek a helyükbe és abban cselekszem, tényleg ráébreszt valamire, amire gondolati úton nem jöhettem volna rá.

A záró rendezvény képein a játékból minden blogolvasó a maga szubjektív módján lát valamit, de egy biztos, akik benne voltak, át is élték azt a – történetesen – tehetetlenséget, ami ott kínzó lassúsággal megjelent és egy kis dühöt gerjesztett a (saját) civil működéssel kapcsolatban.

Ízelítő a zárórendezvényről

Íme, a múlt heti rendezvényünk egyik játékának jelenete - a civileket gátló akadályok megjelenítése.

Bereczky Tamás: Ne csak mondd, mutasd is!

Munkatársunk és a Szociodráma munkacsoport tagja ma megjelent tanulmányában egy esettanulmány keretében tárgyalja a szociodráma elméleti kereteit és gyakorlati lehetőségeit.
http://interdiszciplinaris.elte.hu/nemzeti_szempont/#/170/zoomed

Szociodramatikus rendezvény ma!

Itt még csak a stáb készülődik. Hamarosan kezdünk! Egy egész nap szociodrámáról, a civil munkáról, részvételről, tapasztalatokról.

Szociodramatikus esemény a Társaság a Szabadságjogokért szervezetnél

Május 23-án a Társaság a Szabadságjogokért szervezetnél került sor szociodramatikus eseményre. Köszönjük aktív közreműködésüket és részvételüket a tréningen!

Ezzel a projekt szociodramatikus tréning-sorozatának végére értünk! :-)

Bemutatkozik... Juhacsek Petra

 Juhacsek Petra vagyok, az "Én az ő helyükben... és tényleg!" című projekt projektkoordinátora.

2001 óta dolgozom különböző civil szervezeteknél, a Magyar Pszichodráma Egyesületnél 2005 óta. Feladataim közé tartozik a pályázatok lebonyolításában való részvétel, időszakosan a pályázatírás is. Ebben a projektben a pályázat kidolgozása óta részt veszek.

A projekt fontos számomra: nagyon civil, és az egyesület életében az első nagyobb pályázat megvalósítása. Itt és most egyesületi munkatárs, szociodráma szimpatizáns, projektkoordinátor, pályázati összekötő is vagyok, és minden szerepből élvezem a projektben való részvételt nem utolsó sorban azért, mert sokat tanulok belőle.

Bemutatkozik... Zentai Ágnes

Dr. Zentai Ágnes                    

jogász, mediátor, pszichodráma-csoportvezető

A jogi diploma majd a jogi szakvizsga megszerzése után bíróként dolgoztam büntető és családjogi területen. Sok esetben éreztem azt, hogy a jog által biztosított keretek a leglelkiismeretesebb munka mellett sem elégségesek a legjobb megoldások megtalálásához.                                                                                                                  

Ezt követően büntetőjogot oktattam főiskolán, egyetemen, dolgoztam családsegítőben, majd ügyvédként, ahol – különösen családi ügyekben, - elsősorban egy minden érintett fél számára jó megállapodás létrejöttében igyekeztem közreműködni.

Az Országos Mediációs Egyesület alapító tagja vagyok. Két évig tanítottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mediáció továbbképzési szakán. Hiszek abban, hogy a konfliktusokban benne rejlik egy jó konszenzus lehetősége, ha kellő hozzáértéssel és elfogultság nélkül kezeljük a folyamatot.  Ebben találtam meg a bíró lehetőségei közül hiányzó elemet.  

A büntetőjogban elméleti szakemberként fő szakterületem az alkotmányban biztosított szabadságjogok - ezen belül is elsődlegesen az emberi méltóság, véleményszabadság – valamint a büntetőjog viszonya.  Meggyőződésem, hogy a szabadságjogok tekintetében a bármely irányba való túlzott kimozdulás (akár a szabadságjogok túlzott korlátozása, akár valamelyik, vagy több a másik ellenében való korlátlanná tétele) rossz társadalmi folyamatok elindítója lehet.  Éppen az emberi méltóság, cselekvési szabadság szükséges mértékű biztosítása indokolja az általam kiemelten vizsgált, un. gyűlölet-bűncselekmények Btk.-ba foglalását. Sajnos ezen ügyek kapcsán rendszeres tapasztalatom, hogy a joggyakorlat sokszor ellentétes a jogalkotói akarattal. A szociodráma munkacsoport keretében általam tartott demonstráció is egy ilyen jellegű történetet járt körül.

Mint a fenti területen jártas szakember önkéntesként dolgozom a TASZ romaprogramjában, amely többek között éppen ezekkel az ügyekkel foglalkozik kiemelt módon.

A dramatikus megoldások meggyőződésem szerint nagy segítséget nyújthatnak az egyéni mellett számos szervezeti, társadalmi konfliktusban, éppen ezért tartom nagyon fontosnak a szociodráma ilyen területeken való alkalmazását. A pszichodráma vezetői (2007) mellett van drámapedagógiai végzettségem, és korábban tagja voltam egy play-back színháznak is, így többféle dramatikus módszerben vagyok jártas, ami ebbéli elkötelezettségemet - látván mindezek hatékony voltát – csak erősíti.

Szabadidőmben a család, könyvek, filmek barátok mellett elsősorban különböző mozgásprogramokban veszek részt, továbbá több mint tíz éve járok egy csoportba, ahol színházi improvizációval foglalkozunk, emellett mindig tanulok valamit, az utóbbi időben az angol mellett befejeztem a családterepauta képzést, bár még nem vizsgáztam le.