Az "Én az ő helyükben...és tényleg!" projekt a szociodráma módszerét népszerűsíti evvel a bloggal is. Írói a Magyar Pszichodráma Egyesület Szociodráma munkacsoportjából néhányan. A projektet 2013. augusztus 1 és 2014. július 31 között a Norvég Civil Alap támogatja.
2014. november 3., hétfő
2014. november 1., szombat
A szociodráma csoportterápia, mert
többek között a társas-társadalmi viszonyokat gyógyítja. Nem pszichoterápiával, hanem szociodráma csoporttal. Nem az Egészségügyi Törvény értelmében, hanem a szó hétköznapi -, ha úgy tetszik valódi értelmében.
2014. október 31., péntek
Halmos Máté az index.hu munkatársa is részt vett a szociodráma workshopon......
...és már másnap délelőtt írt is róla
Halmos Máté
jött vele egy kedves fotós, aki pedig fényképezett, pl. ilyen szép a Müszi
Halmos Máté
jött vele egy kedves fotós, aki pedig fényképezett, pl. ilyen szép a Müszi
Klub Rádió Ötös
2014. október 30-én délelőtt a Klub Rádió Ötös c. műsorában Kökény Veronika
http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20141030-112857.mp3
2014. október 16., csütörtök
Kíváncsi, mire költik el a Norvég Civil Támogatási Alap pénzét?
Meghívó
A Magyar Pszichodráma Egyesület Szociodráma Munkacsoportja a Norvég Piknik-sorozat keretében szeretettel meghívja a
Meddig tart a civil és hol kezdődik a politikai szféra?
című workshopjára, amelyet október 30-án csütörtökön 16.00-tól tart, a Művelődési Szint (Müszi) nagytermében (Budapest, Corvin áruház III. emelet, bejárat a Somogyi Béla utca felől).
Info:
Kökény Veronika projektvezető
Juhacsek Petra koordinátor
2014. szeptember 15., hétfő
2014. szeptember 9., kedd
MEGÍRTUK A ZÁRÓ BESZÁMOLÓT
Akik még nem csináltak ilyet, azok talán azt hinnék, hogy mi sem egyszerűbb, mint megírni egy projekt beszámolót. Könnyebb volt, mint a pályázat írás, de azért sokat dolgoztunk rajta. Lehet, hogy így is kimaradt egy-két fontos mondanivaló. Terveink között szerepel, hogy 2015 tavaszára megtöltünk egy egész Pszichodráma Újságot a projekt során felmerült tapasztalatainkkal, gondolatainkkal. Alább olvasható a rövid összefoglaló, melyet majd hosszabbak követnek.
A Magyar Pszichodráma Egyesület Szociodráma Munkacsoportjának
„Én az ő helyükben... és tényleg!” c. projektje során 5 civil szervezet
munkatársi csoportja részesült
szociálpszichológiai alapon működő szociodráma csoportmódszerrel dolgozó
1 napos tréningen, melynek célja, hogy növelje a demokratikus egyéni- és
csoportműködés, azaz jelen esetben a párbeszéd és együttműködés hatékonyságát.
A szociodramatikus eseményt szakszerű hatásvizsgálat kísérte, Magyarországon
elsőként. A hatásvizsgálat azt mutatta, hogy a civil szervezetek munkatársainak
tartott szociodráma módszerrel végzett szervezetfejlesztés mérhető módon hat nemcsak
a résztvevők, hanem a szervezet tagságának működésére is. A pozitív hatás (azaz
pozitív irányú elmozdulás) az információáramlás, civil szervezeti aktivitás, a
személyes viszony a szervezethez – dimenziók mentén történt. A projekt tevékenységét és eredményeit
folyamatos kommunikáció kísérte a média képviselői felé, hogy népszerűsítse
azokat.
Az egyesület az elért eredményeket felhasználja a szociodráma
módszerének tudatos és célzott alkalmazására a társas/társadalmi békétlenségek
számos érzékeny területén.
2014. augusztus 24., vasárnap
2014. augusztus 1., péntek
KUTATÁSI JELENTÉS dióhéjban
A kutatás során úttörő munka indult
útjára, a kutatók arra tettek kísérletet, hogy a szociodráma módszer gyakorlati
vonatkozásaival kapcsolatos mérőeszköz kidolgozását kezdeményezzék
Magyarországon.
A Magyar Pszichodráma Egyesület 2013.
november 16. és 2014. május 23. között öt önkéntesen jelentkező civil szervezet
számára szociodráma csoportokat szervezett. A KROLIFY Vélemény- és
Szervezetkutató Intézet online kérdőíves felméréssel vizsgálta, hogy
tapasztalhatók-e változások a szociodráma ülések hatására a programban
résztvevő szervezetek működésében. A felmérés során a szervezeti tagok kérdőíveket
töltötték ki a szociodráma foglalkozások előtt, majd azt követően 1 hónappal.
Az eredmények összehasonlításával lehetőség nyílt a szociodráma csoportok
hatásainak kimutatására.
A hatásvizsgálat során két időpontban
végeztünk kérdőíves adatfelvételt. A szociodráma csoportos foglalkozás előtt (nullmérés), majd azt követően 1 hónap
múlva (hatásmérés). Az 1 hónapos
időtartam alatt – feltételezésünk szerint – elindulhattak olyan folyamatok a
szervezetekben, amelyeket azonosítani tudunk kvantitatív adatok alapján.
Aláhúzzuk, hogy mindössze a folyamatok elindulásának detektálására volt módunk
a projekt alatt. Annak monitorozása, hogy a szervezet hosszabb távon mihez kezd
az elinduló folyamataival, hogyan használja ki, vagy hagyja kihasználatlanul
lehetőségeit, további vizsgálatok tárgyát képezheti, mely a jelen kutatásunknak
nem része. A nullmérés és hatásmérés során összesen 310 kérdőív adatfelvétele történt meg.
A kutatási eredmények rövid
összefoglalása:
Információáramlás,
programok. A szervezeten
belüli információáramlás különböző dimenzióit a közepesnél jobbnak, a jónál
viszont némileg kevésbé kedvezőnek ítélték a szervezeti tagok, a
csoportfoglalkozás után pedig romlott az információáramlás értékelése. A tagság
nagyobbik része a programok több mint felén vagy mindegyikén részt vett, és az
ilyen tagok aránya nőtt a csoportok után.
Aktivitás. A válaszadók a szociális
tevékenységekben a leginkább aktívak, ezeket követik a programszervezés
tevékenységei, végül a tagok a szervezet mindennapi működésével kapcsolatos
tevékenységekben a legkevésbé aktívak; a csoportfoglalkozás után a szervezetek
tagsága az összes tevékenységet tekintve aktívabbnak tekinthető, mint a
csoportfoglalkozás előtt.
Személyes
viszony a szervezethez.
A válaszadókra saját megítélésük szerint leginkább az jellemző, hogy
törekszenek megérteni a vezetőség, illetve a tagság problémáit. A
csoportfoglalkozást követően a szervezethez való személyes viszonyulás
pozitívabbá vált.
A
szervezet jellemzése. A
válaszadók leginkább azt tartották jellemzőnek a szervezetre nézve, hogy az
nyitott új tagok befogadására, illetve kialakult normák jellemzik, messze
legkevésbé pedig azt, hogy kisebb csoportokra bomlik. A szervezeteket a tagság
leginkább gondosnak, igényesnek, lelkesnek és ösztönzőnek tekintette,
legkevésbé pedig a demokratikus, a nem anyagias, a megértő és a reális
jelzőkkel jellemezte. A csoportfoglalkozás nem befolyásolta a szervezeti
jellemzők megítélését.
A tagsági viszony
múltjára, jelenére és jövőjére vonatkozóan azt tapasztaltuk, hogy a tagság
többsége informális módon, ismerősön vagy baráton keresztül került kapcsolatba
a szervezettel, zömüket jó érzéssel tölti el, hogy a szervezet tagja és
szándékai szerint stabil tag is marad.
Az eredmények
alapján a válaszadók a szociális tevékenységekben – vagyis a tagság
összetartásában, illetve új tagok toborzásában – a leginkább aktívak, ezeket
követik a programszervezés tevékenységei, végül a tagok a szervezet mindennapi
működésével kapcsolatos tevékenységekben a legkevésbé aktívak; a
csoportfoglalkozás után a szervezetek tagsága az összes tevékenységet tekintve
aktívabbnak tekinthető, mint a csoportfoglalkozás előtt.
A szervezethez
fűződő személyes viszony, illetve a szervezeti jellemzők megítélése kapcsán
elmondható, hogy noha a tagságra saját megítélésük szerint leginkább az
jellemző, hogy törekszenek megérteni a vezetőség, illetve a tagság problémáit,
viszont csak közepes támogatottságot kapott az az állítás, hogy a szervezet
vezetésének és tagságának szándékai összhangban állnak. A szervezeti tagokat
toleránsnak, a szervezeteket pedig nyitottnak lehet tekinteni, hiszen népszerű
volt az az állítás, hogy a tagok elfogadják, hogy a szervezethez olyanok is
csatlakozzanak, akiket ők nem szeretnének a tagok között látni, illetve az,
hogy a szervezet nyitott új tagok befogadására. A szervezeteket a tagság
leginkább gondosnak, igényesnek, lelkesnek és ösztönzőnek tekintette, legkevésbé
pedig a demokratikus, a nem anyagias, a megértő és a reális jelzőkkel
jellemezte.
Végezetül, ami a
szociodráma csoportok konkrét hatásait illeti, az eredmények alapján
kimutatható volt, hogy a csoportfoglalkozás az azon résztvevők körében
javította a szervezetek által rendezett programok hasznosságának megítélését,
de ez a pozitív hatás nem mutatkozott meg a szociodráma csoporton nem
résztvevők körében. Emellett a résztvevők a nem résztvevőknél kritikusabban
ítélték meg az szervezeten belüli információáramlást a csoport után, viszont ez
a különbség már a csoportfoglalkozás előtt is tapasztalható volt. A résztvevők
aktivitása nőtt a csoport után, de az aktivitás körükben már a csoportok előtt
is magasabb volt, mint a nem résztvevőké, ugyanakkor ez a hatás átszivárgott a
nem résztvevőkre is, hiszen a csoportok után ők is magasabb aktivitásról
számoltak be. Hasonló helyzet figyelhető meg a különböző személyiségjellemzők
kapcsán is: a személyiségjegyek alapján a résztvevők pozitívabban viszonyultak
a csoport után a szervezethez, mint a nem résztvevők, és noha ez a
hozzáállásbeli eltérés már a csoport előtt is fennállt, a csoport után az azon
nem résztvevők szervezetükhöz való viszonyulása is kedvezőbbé vált. Ezzel
szemben nem gyakorolt hatás a szociodráma csoportfoglalkozás a szervezeti
tagsági viszony jelenlegi és jövőbeli értékelésére: a csoportok után a tagság
nagy részét továbbra is jó érzéssel tölti el, hogy a csoport tagja, és
szándékai szerint stabil tag is marad a jövőben. Emellett nem találtunk
különbséget a csoport előtt és után a szervezet jellemzésében sem. Mindez azt
jelenti, hogy egyrészt a csoportfoglalkozáson a már eleve aktívabb, a
szervezethez alapvetően pozitívabban viszonyuló, a szervezet iránt
elkötelezettebb és ezért azzal szemben kritikusabb, a problémák megoldásában
nagyobb hajlandóságot mutató tagok vettek részt, másrészt a szociodráma
foglalkozás a nem résztvevők körében is növelte az aktivitást és javította a
szervezethez való személyes viszonyulást, viszont a csoportfoglalkozás nem befolyásolta
a tagsági viszony és a szervezeti jellemzők megítélését.
Keszi Roland és Papp Gergely és mts
További
részletek a 2014.07.29-én elhangzott sajtótájékoztatón,
amely elérhető itt:
A
teljes kutatási jelentés elérhető itt:
2014. július 29., kedd
2014. július 28., hétfő
SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A HATÁSVIZSGÁLATI EREDMÉNYEKRŐL
Kedves Sajtóképviselők, Médiapartnerek, Érdeklődők!
A Magyar Pszichodráma Egyesület a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott „Én az ő helyükben… - és tényleg!” c. projektje kapcsán tisztelettel meghívja Önt a szociodráma hatásvizsgálatának eredményeit bemutató sajtótájékoztatóra.
A projekt egyik legfontosabb eredménye a szociodráma csoportmódszer hatásvizsgálatának mérése, amely az első, a szociodráma hatását kutató munka Magyarországon (valószínűleg nemzetközileg is). A szociodráma hatásának mérését a projekt során a Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet végezte. A sajtótájékoztatón a hatékonyságvizsgálat mérésének eredményét ismertetjük a résztvevőkkel. A blogban itt és itt és itt és még itt is olvashat erről.
Időpont: 2014. július 29. kedd 10.00
Helyszín: 1132 Budapest, Visegrádi u. 19. IV/1. (47-es kapucsengő), Magyar Pszichodráma Egyesület
A hatásvizsgálat célja, hogy transzparensé váljon a szociodramatikus módszer eredményessége, melyet megfelelő formában – e sajtótájékoztató útján is – nyilvánossá teszünk.
A sajtótájékoztatót Keszi Roland, és mtsa, a projekt hatásvizsgálatát vezető kutatók tartják a Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet részéről.
Meghívtuk a programban részt vevő civil szervezetek képviselőit, a Magyar Pszichodráma Egyesület Szociodráma munkacsoportjának tagjait és a Norvég Civil Támogatási Alap munkatársait.
A sajtótájékoztatóhoz tartozó háttér anyagot itt lehet olvasni.
Kérjük, részvételi szándékát jelezze a szociodrama@gmail.com e-mail címen!
Szeretettel várjuk!2014. július 27., vasárnap
SAJTÓANYAG az "én az ő helyükben...és tényleg!" projektről

„Én az ő helyükben… és tényleg!”
szociodráma projekt a Norvég Civil Alap
támogatásával
Németország
a Holokauszt után, dél-szláv térség a testvérháború idején, Szomália,
Közép-Afrika, Koszovó esetleg a magyar civil társadalom vagy egy olyan
munkaközösség, mint egy szerkesztőség. A párbeszéd-képtelenség bárhol
megjelenhet és ellehetetlenítheti az együttműködést, a feladatok megoldását
vagy egyszerűen az életet.
A Magyar Pszichodráma
Egyesület 2013/14-es „Én az ő helyükben… és tényleg!” című
szociodráma-projektje a Norvég Civil Alap támogatása mellett közösség-
és szervezetfejlesztést kínált civil szervezeteknek. A projekt öt önként
jelentkező civil szervezet munkatársait vonta be és azt vizsgálta, hogy a társadalmi, gazdasági, jogi környezet gyakori változásából is adódó
belső illetve külső akadályok miként okoznak együttműködési nehézségeket még
azok között is, akiknek azonos vagy hasonló a világlátása, célja, az adott
feladat iránti elkötelezettsége. A civil szervezetekkel végzett
szociodramatikus szervezetfejlesztési munka célja az volt, hogy növeljék a
demokratikus egyéni és csoportműködés, azaz a párbeszéd és együttműködés
hatékonyságát, és ezt szakszerű mérésekkel igazolják. A projektnek így hármas
rendeltetése van:
1. az együttműködés fejlesztése a szervezeteken belül és kívül;
2.
a szociodramatikus fejlesztés hatékonyságának szakszerű mérése
3.
és a szociodráma módszerének érthetővé és elérhetővé tétele.
A szociodráma elsősorban a
szociálpszichológia tudományos eredményeire építő, a társas- és
szerepviszonyokat fókuszba helyező és ezeket fejlesztő csoportmódszer. A
szociodráma csoportközi viszonyokat és kollektív ideológiákat állít
középpontba: csoportok, alcsoportok közti történéseket, társas helyzetből adódó
meghatározott viszonyrendszereket vizsgál dramatikus megjelenítéssel.
Rövid és hosszú távú célja tehát a társas,
társadalmi nehézségek, problémák, békétlenségek, konfliktusok csoportos
feldolgozása, ami a résztvevőkben belátást, változást és a társas viselkedés
módosítását eredményezheti. Egyik legfontosabb eszköze a szerepcsere, illetve a
pozícióváltás, amely lehetővé teszi, hogy az aktuális probléma a másik fél
nézőpontjából váljon érzékelhetővé, láthatóvá. A II. világháború után
Németországban, Izraelben a nemzetiségi/vallási ellentétek társadalmi traumái
kapcsán, a társadalmi mobilitás következtében a bevándorlók és helyi lakosok
közti kialakuló konfliktusok esetén a szociodrámát világszerte alkalmazzák a
békétlenségek rendezésére, a párbeszéd kialakítására, a csoportok közti
együttműködés serkentésére, támogatására. A szociodráma mára azokban az
országokban honosodott meg leginkább, ahol gyakoriak voltak a társadalmi és
politikai rendszerváltások (pl. Dél-Amerika).
A társadalmi párbeszéd képtelensége azonban
akár a civil társadalomban is kialakulhat. A civil szervezetek az önkéntes
kezdeményezések olyan formái, amelyekben a polgárok önkéntesen vesznek részt
érdekeik és értékeik megjelenítése, védelme érdekében. Autonóm módon működnek,
ugyanakkor számukra sem ismeretlenek az együttműködés társas helyzetből adódó
akadályai. A projektben résztvevő szervezetek az ország több pontján és eltérő
területen, különféle értékek és tevékenységek alapján szerveződnek, de saját
bevallásuk szerint a közös munka során gyakran találkoznak az együttműködést
nehezítő meg nem értéssel. Az 5 civil szervezet egy-egy tevékenység és cél
alapján szerveződő civil közösség. Az általuk képviselt néha könnyednek látszó,
máskor nagyon is komoly témákban megbújhatnak és feldolgozásra szorulnak a
demokratikus működést nehezítő előítéletek, feszültségek, konfliktusok.
A projekt munkatársai hisznek abban,
hogy minden a közös társadalmi felelősségben osztozó érintettnek szerepet
kellene cserélnie azokkal, akiket ellenségükként, ellenfelükként vagy
ellentétes gondolkodásúakként határoznak meg. Vonatkozik ez politikusokra,
pedagógusokra, szabadidős tevékenységek vezetőire, terapeutákra stb.
A csoportfoglalkozásokon résztvevők a saját
bőrükön, élményszerűen tapasztalhatják meg, hogy milyen a másik ember, csoport
pozíciójában, szerepében lenni, és hogy ez a szerepcsere megváltoztathatja a
saját pozícióból való cselekvést. Továbbá azt, hogy milyen külső és belső
akadályai lehetnek a társadalmi párbeszéd megvalósulásának, és hogyan lehet
mindezzel együtt mégis termékeny dialógust folytatni és együttműködni
olyanokkal is, akikkel nem értünk egyet.
A projektben résztvevő szakemberek célja tehát,
hogy a szociodráma, mint társas/társadalmi problémák kezelésére kidolgozott
csoportmódszer Magyarországon is beépüljön a köztudatba és a közhasználatba,
amelyhez az Önök együttműködésére is nagy szükség van.
2014. július 23.

+36 20 421 4873
és a stáb: Bereczky
Tamás, Blaskó Ágnes, Farkas Mónika, Juhacsek Petra, Zentai Ágnes
2014. július 26., szombat
Szerszámos láda - technikai tanulságok - zárórendezvény4
Ismét nyilvánvalóvá vált a nap eredményeként,
hogy a szociodráma mind szervezeti
működések segítésére, mind a legkülönbözőbb társadalmi jelenségek közös
megértésére alkalmazható (az utóbbi célt szolgáló eseményeket hívtam már
néhányszor problémacentrikus szociodrámának).
Az események problémacentrikus szociodrámaként való
értelmezhetőségét az alábbi elemek különösen támogatják: a nap (vezetők által
meghatározott) témamegjelölése (A civil szervezetek működése és problémái); a téma különböző aspektusú
kidolgozása szoborban; a téma megfigyelése különböző pozíciókból
(pozíciócsere); a külső és belső gátak gyűjtését és leküzdését segítő játék,
amely kifejezetten problémacentrikus játék. Szociodramatikus szervezetfejlesztő
elemek is szerepeltek a napon. Ebből a szempontból az Adj király katonát! játék lehet nagyon fontos, hiszen egyéni és
szervezeti erőforrások gyűjtését, közös cél megalkotását, a stratégiai
tervezést és mások tükrében való megmérettetést segíti egyszerre. A külső és
belső gátak gyűjtése szintén alkalmas lehet szervezetfejlesztési célokra.
Te is azt akarod?! - konstruálódó jelentések - zárórendezvény3
A munka gyorsan beindult: kreatív és vicces
szoborcsoportok díszítették a 70m2-es termet alig egy órával a kezdés után. A
civilség különböző értelmezései jelentek meg és töltődtek fel sokszorosan
tartalommal. Már önmagában a szoborcsoport megjelenítőinek az egyéni és közös
interpretációi, valamint a nézők értelmezései is erősen gazdagították az
egy-két szóban felvázolt témákat, címeket;
de a szociodráma ereje akkor mutatkozott meg igazán, amikor az egyik
csoport bebújt egy kicsit a másik csoport bőrébe, és az ő témáját, címét jelenítette meg a
saját alakjára formálva. Azaz, megtörtént az első pozícióváltás. Az egyik
csoport meglátta belülről és magáévá tette a másik csoport kérdésfelvetését,
problémáját. Nincs reflexió, nincs
verbalizálás: a történtek vehetők nagyon könnyedén – jó mókaként, de komoly
belátásokat is hozhatnak.
Némi önreflexióval felfejthetők ugyanis
a saját
viselkedésminták (miért pont oda álltam
és pont úgy);
az egyéni szociális készségek (hogyan értettem a másik témáját kívülről majd belülről);
a
közösségi hitek és tudások a civilségről (mit
gondolunk alapkérdésnek a civil működésről);
a megértés nehézségei és útjai
(hogyan (nem) érthető meg a másik)
stb.
A szociodrámán nem álltunk meg, nem
értelmeztünk, haladtunk tovább, hogy a megfogalmazott témák, ügyekké váljanak, azaz fiktív civil
szervezetek megvalósítandó céljaivá.
Bereczky Tamás Adj
király katonát! című játékának lényege, hogy szervezetek összedugják a
fejüket, és meghatározzák önnön erősségeiket és gyengeségeiket, majd a többi
szervezettel ezek mentén elkezdenek üzletelni. Megnézik, kinek mije van, mi
kölcsönözhető, cserélhető vagy éppen árusítható. És jó esetben a szervezetek
megtapasztalják, hogy sokkal több erőforrásuk van, mint azt gondolták; hogy az
erőforrásokkal lehet gazdálkodni; hogy vannak más szervezetek is a térképen más
vagy éppen hasonló erőforrásokkal. Most a játék kicsit másképp zajlott: fiktív
civil szervezetek fiktív (de reális) célkitűzéseket határoztak meg, majd
kezdődhetett az üzletelés. Mivel a szervezetek esetünkben az itt és most-ban kovácsolódtak,
a játék spontán módosult. Az erőforrásokat nem tudták jól felmérni és céljaik
megfogalmazása sem volt elég kidolgozott. Így a játék az eredeti tervek helyett
arra adott lehetőséget, hogy a szervezetek megfogalmazzák magukat, számba vegyék
vélt erőforrásaikat, majd a plénum elé kilépve, a többi szervezet tükrében
meglássák saját magukat, saját erősségeiket és gyengeségeiket, és ezen
tapasztalatok birtokában csiszolhassák az eredeti üzenetüket a többiek számára
is vonzóvá. Azaz, nem a szervezeti működés egy lehetséges módja mutatkozott meg
a játékban, hanem az az elemi tapasztalat, hogy egy ötlet (a civil szervezet
célkitűzése) hogyan formálódhat a másik (a többi szervezet) előtti
megmutatkozásban megragadhatóvá, elfogadhatóvá, vonzóvá. A szervezetek ajánlatai meg is mérettettek: a
résztvevők választottak, melyik üzenet találja el őket leginkább.
A szünet utáni játék arra lett volna hivatott, hogy
számba vegyük és elkezdjük valami módon kezelni azokat a külső és belső gátló
tényezőket, amelyek a civil szervezetek működését megakasztják. A gátakat,
problémákat hamar felsoroltuk, majd csoportosítottuk. A feladat az volt, hogy az összegyűjtött
akadályozó tényezőket jelenítsük meg szoborban, ki – ki legyen egy-egy akadály,
majd a nézőként kint maradt résztvevők próbálják meg az eszükbe jutó
módszerekkel az akadályokat leküzdeni. Be lehetett tehát jönni az érvelés
szerepében; anyagi támogatásként; hatalomként, azaz bárhogyan, ami az akadályok
leküzdését segítheti. A játék azonban
hihetetlen káoszba fulladt: az akadályok nem tudták, hogy kicsodák, az
elhárítók nem tudták, ki ellen küzdenek, kívülről és belülről őskáosznak
látszott minden. A kint maradtak közül
többen a vezetőt kérték, hogy oldja meg a helyzetet, mások beléptek a színpadra
és alternatíva felmutatásával rendet igyekeztek tenni, de alapvetően semminek
semmi eredménye nem lett. Tamás leállította végül a játékot, és néhány jól
eltalált szóval értelmezte a helyzetet: felhívta a figyelmet, hogy ez a káosz
éppen a civil szervezetek működését képezte le. A verbális értelmezést egy
érzelmi tükörrel is megerősítettük: zárásként a résztvevők egyetlen nagy
szobrot alkotva megmutatták, hogyan érzik most, a játék és a nap végén
magukat. Az ambivalencia, a délelőtti
feldobottság és a káosz elleni tehetetlenség megélése a szoborban
megmutatkozott, ezért vegyes érzelmekkel, de egyértelműen gazdagodva távozott a
társaság.
Képek a zárórendezvényről
![]() |
A napot Bereczky Tamás vezette. |
![]() |
Közösen gondolkodtunk... |
![]() |
Megbeszéltük, hogy mire gondoltunk... |
![]() |
Eljátszottuk. |
A képeket S.Varga Ilona - ALion foto készítette.
2014. július 25., péntek
Hencidától Bonchidáig - a nap íve - zárórendezvény2
A napot Bereczky Tamás vezette, többnyire az ő
ötletei, játékai valósultak meg.
Ha a nap tervezett ívét kellene egy mondatba
foglalnom, akkor azt mondanám:
<a mi
dolgom a civilekkel foglalkozó szociodramatikus eseményen? – től
a civil
szervezetek működtetésének gátjai
-ig>
ívelt a tervek szerint a nap.
Vagy másként:
<a mit keresek én itt? – től a
szervezetek hogyan létezhetnek ma Magyarországon? – ig>
terveztük bejárni az
utat lépésről lépésre. A saját vágyaktól (hogy
vagyok én itt?) indultunk; majd a hasonló vágyakat közössé fogalmaztuk
szobrok segítségével (hogyan vagyunk mi,
hasonló érdeklődésűek itt?). A
közössé formálódó vágyakból fiktív civil szervezeteket kovácsoltunk (hogyan működünk a különbözőségeinkkel együtt
szervezetként?); végül tovább tágítva
a kört a társadalom egészében néztük meg, mitől és hogyan működik vagy
nem működik egy civil szervezet m a Magyarországon.
B.Á.
B.Á.
Változó célok, változó célközönség - záró rendezvény1
A rendezvényt eredetileg az Én az ő helyükben, és tényleg… projekt összes résztvevőjének
szerveztük. Azaz, mindenkinek, akinek valamilyen módon köze volt a projekthez:
a civil szervezeteknek, akik számára a projekt során egy egynapos,
szociodramatikus szervezetfejlesztést tartottunk; a sajtó képviselőinek, a pr
munkánkat segítőknek, a hatásvizsgáló cég munkatársainak.
A rendezvény célja a találkozás, a
tapasztalatok megosztása lett volna – természetesen szociodramatikus módon. Ez
a cél azonban az érintettek számára nem bizonyult elég vonzónak, így a program
közeledtével változtattunk rajta.
Abban egyeztünk meg végül, hogy a civil szervezetek
problémáiról, működési mechanizmusairól fogunk általában, azaz nem
szervezetspecifikusan gondolkodni. Tágítottuk tehát a meghívottak körét is:
dramatistáknak, civil szervezetek iránt érdeklődőket és a sajtó munkatársait
invitáltuk a 8 órás programra. A
stratégia működött, mert 50 fő körüli résztvevő valóban meg is jelent a rendezvényen.
B.Á.
B.Á.
2014. július 24., csütörtök
Civil szervezetek és a demokrácia – valami, ami nekünk sem jutott idejében az eszünkbe
A záró rendezvényünkre szép számmal jöttek civil érdeklődők,
és nagyon-nagyon kevesen az 5 civil szervezetből, akikkel az 1 napos
szociodramatikus szervezetfejlesztést csináltuk. Sajnáltuk, hogy nem vettek
részt, mert megvolt a helyük. Utólag már tudom: papíron volt meg a helyük, ld. itt. Ünnepelni és stílszerűen befejezni így is
tudtunk, de csak nem ment ki a fejemből, hogy mi lehetett ennek az oka. És ez úton is köszönjük azoknak, akik ott voltak!
Végül arra jutottam (ez az egyik lehetséges megoldás a –
valószínűleg – sok közül), hogy több mint 1 éve, amikor a facebookos
felhívásunkra jelentkeztek a „civil szervezetek”, akkor valójában a civil
szervezetek vezetői jelentkeztek,
akiknek megtetszett az ajánlat, akik közül voltak már néhányan pszichodráma /
szociodráma csoportban, és akik úgy gondolták, hogy jót tenne a szervezetüknek
a fejlesztés.
És itt jön, ami csak utólag jutott az eszembe. Az előzetes
megbeszéléseken fel kellett volna hívnunk a képviselők figyelmét arra, hogy
tegyék érdekeltté a munkatársak részvételét
a projektben, és nemcsak a tréningen. Ez a részünkről nem történt meg, és lehet,
hogy ezért nem tudtuk végül egy térbe hozni a szervezeteket. Lehet, hogy avval
kellett volna kezdeni, amivel be akartuk fejezni.
Hogy jön ide a demokrácia? Így: egy vezető (főnök) az
alkalmazottainak (beosztottjainak) utasításba adhatja, hogy menjenek ide vagy oda, de egy civil
szervezet vezetője elsősorban képviselő. Képviselője a tagoknak, akik
szerencsére eldönthetik, hogy érdekli-e őket egy adott ügy.
2014. július 22., kedd
JÁTÉK? „Azt hittem, ez valami komolyabb dolog!”
A lehető legkomolyabb dolog az emberi életben, az ember létezésének univerzális eleme. Már az
őskorból is fennmaradtak játéktárgyak, és minden csecsemő a játékon keresztül
ismerkedik a világgal, annak első képviselőjével, az anyával.
Szedjük csak össze, hogy hányféle összetételben és értelemben
használjuk ezt a szót!
játékszer, labdajáték, játéktér,
gyerekjáték, színjáték, játékszín, játékeszköz, társasjáték, Olimpiai Játékok,
Szegedi Szabadtéri Játékok, játéktárgy, játszótárs, kisjátékfilm, játékszenvedély,
szerencsejáték, játékgép, logikai játék, ügyességi játék, csapatjáték, csoportjáték,
előjáték, végjáték, táncjáték, kártyajáték, szójáték, játékbolt, játékelmélet,
szerepjáték, videó-játék, kvízjáték, pszichodráma játék, szociodráma játék,
bemelegítő játék, játszás, összjáték, játékszabály, lehet folytatni!....
A játék a magyar nyelvben jelenti a -tárgyakat, és -fajtákat,
és jelenti a tevékenységet.
(Ellentétben avval, hogy egy
angol gyerekpszichológus magyarra fordított könyvében [Winnicott: Playing and Reality,
az Animula kiadásában Játszás és valóság] a fordító úgy gondolta, hogy amikor a
tevékenységről beszélünk, akkor azt „játszás”-nak kell neveznünk.)
A játék valójában szabad cselekvés. Ez nem azt jelenti,
hogy „mindent szabad”, hanem inkább azt, hogy a szabályokon belül mindent szabad.
A szabadság mindig csak korlátok között értelmezhető.
A szociodráma cselekvésen alapuló módszer, ahol a
cselekvésnek kiemelt helye van. Ez a kiemelt hely, az úgynevezett színpad. A
színpadot és a határait rámutatással jelöljük ki. Ez a szociodráma csoport virtuális tere, itt játszunk, és itt jeleníthetünk meg szinte bármit.
A szociodráma játékokban senki nincs a saját szerepében,
hanem mindenki valaki vagy valami másnak a szerepében játszik, avval azonosul.
Ez az azonosulás és – még fontosabb – a szerepben való cselekvés, adja a
szociodráma többlet valóságát. Az „én az
ő helyükben”, ha valóban belépek a helyükbe és abban cselekszem, tényleg ráébreszt valamire, amire
gondolati úton nem jöhettem volna rá.
A záró rendezvény képein a játékból minden blogolvasó a maga
szubjektív módján lát valamit, de egy biztos, akik benne voltak, át is élték
azt a – történetesen – tehetetlenséget, ami ott kínzó lassúsággal megjelent és egy
kis dühöt gerjesztett a (saját) civil működéssel kapcsolatban.
2014. június 13., péntek
Ízelítő a zárórendezvényről
Íme, a múlt heti rendezvényünk egyik játékának jelenete - a civileket gátló akadályok megjelenítése.
2014. június 12., csütörtök
Bereczky Tamás: Ne csak mondd, mutasd is!
Munkatársunk és a Szociodráma munkacsoport tagja ma megjelent tanulmányában egy esettanulmány keretében tárgyalja a szociodráma elméleti kereteit és gyakorlati lehetőségeit.
http://interdiszciplinaris.elte.hu/nemzeti_szempont/#/170/zoomed
http://interdiszciplinaris.elte.hu/nemzeti_szempont/#/170/zoomed
2014. június 6., péntek
Szociodramatikus rendezvény ma!
Itt még csak a stáb készülődik. Hamarosan kezdünk! Egy egész nap szociodrámáról, a civil munkáról, részvételről, tapasztalatokról.
2014. május 26., hétfő
Szociodramatikus esemény a Társaság a Szabadságjogokért szervezetnél
Május 23-án a Társaság a Szabadságjogokért szervezetnél került sor szociodramatikus eseményre. Köszönjük aktív közreműködésüket és részvételüket a tréningen!
Ezzel a projekt szociodramatikus tréning-sorozatának végére értünk! :-)
Ezzel a projekt szociodramatikus tréning-sorozatának végére értünk! :-)
2014. május 2., péntek
Bemutatkozik... Juhacsek Petra
2001 óta dolgozom különböző civil szervezeteknél, a Magyar Pszichodráma Egyesületnél 2005 óta. Feladataim közé tartozik a pályázatok lebonyolításában való részvétel, időszakosan a pályázatírás is. Ebben a projektben a pályázat kidolgozása óta részt veszek.
A projekt fontos számomra: nagyon civil, és az egyesület életében az első nagyobb pályázat megvalósítása. Itt és most egyesületi munkatárs, szociodráma szimpatizáns, projektkoordinátor, pályázati összekötő is vagyok, és minden szerepből élvezem a projektben való részvételt nem utolsó sorban azért, mert sokat tanulok belőle.
2014. április 30., szerda
Bemutatkozik... Zentai Ágnes
Dr. Zentai Ágnes
jogász,
mediátor, pszichodráma-csoportvezető
A
jogi diploma majd a jogi szakvizsga megszerzése után bíróként dolgoztam büntető
és családjogi területen. Sok esetben éreztem azt, hogy a jog által biztosított
keretek a leglelkiismeretesebb munka mellett sem elégségesek a legjobb
megoldások megtalálásához.
Ezt követően büntetőjogot oktattam főiskolán,
egyetemen, dolgoztam családsegítőben, majd ügyvédként, ahol – különösen családi
ügyekben, - elsősorban egy minden érintett fél számára jó megállapodás
létrejöttében igyekeztem közreműködni.
Az Országos Mediációs Egyesület alapító tagja
vagyok. Két évig tanítottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mediáció
továbbképzési szakán. Hiszek abban, hogy a konfliktusokban benne rejlik egy jó
konszenzus lehetősége, ha kellő hozzáértéssel és elfogultság nélkül kezeljük a
folyamatot. Ebben találtam meg a bíró
lehetőségei közül hiányzó elemet.
A büntetőjogban elméleti szakemberként fő szakterületem
az alkotmányban biztosított szabadságjogok - ezen belül is elsődlegesen az
emberi méltóság, véleményszabadság – valamint a büntetőjog viszonya. Meggyőződésem, hogy a szabadságjogok
tekintetében a bármely irányba való túlzott kimozdulás (akár a szabadságjogok
túlzott korlátozása, akár valamelyik, vagy több a másik ellenében való korlátlanná
tétele) rossz társadalmi folyamatok elindítója lehet. Éppen az emberi méltóság, cselekvési szabadság
szükséges mértékű biztosítása indokolja az általam kiemelten vizsgált, un. gyűlölet-bűncselekmények
Btk.-ba foglalását. Sajnos ezen ügyek kapcsán rendszeres tapasztalatom, hogy a joggyakorlat
sokszor ellentétes a jogalkotói akarattal. A szociodráma munkacsoport keretében
általam tartott demonstráció is egy ilyen jellegű történetet járt körül.
Mint a fenti területen jártas szakember
önkéntesként dolgozom a TASZ romaprogramjában, amely többek között éppen
ezekkel az ügyekkel foglalkozik kiemelt módon.
A dramatikus megoldások meggyőződésem szerint
nagy segítséget nyújthatnak az egyéni mellett számos szervezeti, társadalmi
konfliktusban, éppen ezért tartom nagyon fontosnak a szociodráma ilyen
területeken való alkalmazását. A pszichodráma vezetői (2007) mellett van
drámapedagógiai végzettségem, és korábban tagja voltam egy play-back színháznak
is, így többféle dramatikus módszerben vagyok jártas, ami ebbéli
elkötelezettségemet - látván mindezek hatékony voltát – csak erősíti.
Szabadidőmben a család, könyvek, filmek
barátok mellett elsősorban különböző mozgásprogramokban veszek részt, továbbá több
mint tíz éve járok egy csoportba, ahol színházi improvizációval foglalkozunk,
emellett mindig tanulok valamit, az utóbbi időben az angol mellett befejeztem a
családterepauta képzést, bár még nem vizsgáztam le.
2014. április 24., csütörtök
Bemutatkozik... Farkas Mónika

Farkas Mónika 1992-ben a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán gyógypedagógus – pszichopedagógus végzettséget szerzett. Foglalkozott/foglalkozik értelmi fogyatékos gyermekekkel, szociálisan hátrányos gyermekekkel, felnőttekkel, szenvedélybeteg fiatalokkal és felnőttekkel egyaránt. Kisegítő iskolában, pszichiátriai szakrendelőben, és hajléktalanokkal foglalkozó alapítványoknál dolgozott/dolgozik. Több uniós pályázat sikeres lebonyolításában működött/működik közre, mint mentor, csoportvezető, tréner, tanácsadó és szakmai vezető.
Mónika már középiskolás kora óta érdeklődött a természetgyógyászat és a pszichológia iránt. Mivel ez az érdeklődés lassan elköteleződéssé nőtte ki magát, tanfolyamok és képzések elvégzése után 1999-ben általános természetgyógyász, 2000-ben kineziológusi képesítést szerzett az ETI-nél. Magánpraxis keretében azóta is dolgozik kineziológusként.
A megszerzett tudást egy remek csoportmódszer egészítette ki, a pszichodráma. Ennek elmélyítése után pszichodráma csoportvezetői képesítését 2013-ban kapta meg. Tapasztalatait ezen a területen jelenleg a Szodiodráma munkacsoport tagjaként bővíti.
Munkája mellett legszívesebben a konyhában tevékenykedik, családja nagy örömére.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)