A szociodráma témája: sültgalamb, szülés és segítés

Olykor tartunk szociodramatikus eseményeket, ahol az a célunk, hogy magát a módszert vezessük elő, mutassuk be. És ilyenkor menetrendszerűen vakargatni kezdjük a fejünket: a szociodráma maga ugyanis konkrét problémák feldolgozására, kérdések körüljárására alkalmas módszer: ha pedig nincs ilyen, mert a módszer bemutatása a cél, akkor nekünk kell kitalálni egyet. Olyat, amit a jelenlevők közül mindenki problémának érez.
Azt feltételeztük például, hogy ha hajléktalanszállón tartjuk a nyilvános szociodrámát (2013, Civilek Éjszakája), akkor a segítés kérdésével foglalkozni jó ötlet:

Segít, ha segítesz?

Ha észrevetted, és az elforduláson meg a lelkiismeret-furdáláson túl vagy, és inkább mégis segítesz… Akkor tulajdonképpen kinek is? Pont neki? A társadalomnak? Vagy igazából magadnak? És ha már, akkor mennyit adsz? Mosolyt? Morzsát? Szabadidőt? A hivatásod? Az életedet? Ja, és hogyan adod? Hozzáérsz? Küldöd? Tudod, hogy ő hogyan szeretné?

Szociodráma a civilek éjszakáján a segítésről. Kigondoljuk, kipróbáljuk, megnézzük, mit csinálunk, kinek hogyan jó. Hétköznapi és hivatásos segítőknek. Azaz neked.

Egy évvel korábban ugyanezen a rendezvényen a civilség kérdését jártuk körül: 

Érdemes-e várni hogy megoldódjon, megoldják? Érdemes-e széllel szemben, egyedül? Mi gátol, hogy civilként nekivágjunk? Mi fékezi a közösséget, mi tart vissza engem? És miért működhet mégis? A szociodráma lehetővé teszi, hogy egyéni és közös tapasztalatainkból építkezzünk és ragadjuk meg a mindennapjainkat érintő társadalmi problémákat.

Eljátsszuk, végiggondoljuk, kipróbáljuk. A civilséggel kapcsolatos egyéni és közös félelmeinket, illetve reményeinket dolgozzuk fel a szociodráma eszközeivel, melyre részvevőként és/vagy nézőként is szeretettel várunk.
De tartottunk már szociodrámát egyetemistáknak a taburól, meghívott vendégeknek háborítatlan szülésről és romakérdésről is.