Nem vállalkoznék különbségtételre és definiálásra, a nagy definíciók kora úgyis lejárt: szempontok vannak, ahonnan valami valamilyennek látszik. A drámához úgyis ez illik: egy szerep vagy egy pozíció felvétele, ahonnan különleges belátás születik.
Tehát szociodráma-vezetőként egy demo alkalmával különös élmény ért: egy ártatlannak tűnő társadalmi probléma, amit a csoport fogalmazott meg, úgy, de úgy, gyomorszájon talált, hogy néhány pillanatig köpni-nyelni nem tudtam. Pszichodráma-vezetőként nem vezettem még olyan anyahalált, brutális bántalmazást vagy tehetetlenséget, ami így megérintett volna.
Nem, szerintem nem arról van szó, hogy érzéketlen disznó vagyok, hanem egyszerűen arról, hogy a pszichodrámában fel vagyok készülve arra, hogy a személyes sorsok megérintenek, vezetőként tehát felvértezetten vagyok a helyzetben. A szociodrámában, mivel általában hajlamosak vagyunk azt érezni, hogy az általános, társadalmi probléma eltávolíthatóbb, nem voltam olyan éber. Most már az vagyok.
B.Á.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése