2014. március 4., kedd

A solingeni szociodráma mutációi - tanulságok

Az előző bejegyzésben leírt morenoi szociodráma-technikát szélsőjobboldali és neonáci témában többször alkalmazták, több mint egynapos rámelegítés után. Mi az Én az ő helyükben című projektünkben egynapos szociodramatikus szervezetfejlesztéseket végzünk, és úgy döntöttünk, ezt a technikát alkalmazzuk. Döntésünk oka kettős volt: egyrészt csak, mert ki szerettük volna magunk is próbálni; másrészt fontos szempont volt a mérések miatt, hogy az egyes alkalmakkor ugyanazon technikát alkalmazzuk - az előző posztban leírtak szerint.
Pénteken azonban, dramatisták számára tartottunk egy demot, ahol szintén ezt a módszert alkalmaztuk. Csakhogy, itt a módszer volt a fókuszban, nem volt közös probléma, ami a néhány órás összejövetelt meghatározta volna. Ezért az instrukció módosult: az egyes csoportok egymástól függetlenül határoztak meg témákat, fogalmaztak meg üzeneteket, vettek fel pozíciókat. Amikor kinyílt a színpad, akkor szembesültek a csoportok, hogy milyen egyéb társadalmi szereplőkkel vannak tulajdonképpen körülvéve. Amikor pedig csere volt, a csoportok számukra teljesen idegen csoport pozícióit kellett felvenniük.
A közös probléma hiánya közös megértést egy adott kérdésre vonatkozóan értelemszerűen nem hozott. A játék mégis fontos társadalmi működéseket tükrözött, de ezek csak a közös megbeszélés után váltak láthatóvá. Ennek oka, hogy a mérhetetlen zűrzavarban, ahol párhuzamosan folytak a történések, az egyén számára nem vált láthatóvá egy nagyobb egész, csak a megosztás után. Úgy tűnt azonban, hogy a helyzet inkább az önismereti munkát segítette. Többünk visszajelzéséből kiderült, hogy az elsőként választott pozíció komoly hatással volt az összes többi pozíció meghatározára; valamint az is, hogy az egyéni utak jól leírható, viszonylag koherens vonalat követtek a különböző szituációkban. 


 b.á.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése