Szociodráma vs pszichodráma #1

Nem vállalkoznék különbségtételre és definiálásra, a nagy definíciók kora úgyis lejárt: szempontok vannak, ahonnan valami valamilyennek látszik. A drámához úgyis ez illik: egy szerep vagy egy pozíció felvétele, ahonnan különleges belátás születik.

Tehát szociodráma-vezetőként egy demo alkalmával különös élmény ért: egy ártatlannak tűnő társadalmi probléma, amit a csoport fogalmazott meg, úgy, de úgy, gyomorszájon talált, hogy néhány pillanatig köpni-nyelni nem tudtam. Pszichodráma-vezetőként nem vezettem még olyan anyahalált, brutális bántalmazást vagy tehetetlenséget, ami így megérintett volna.

Nem, szerintem nem arról van szó, hogy érzéketlen disznó vagyok, hanem egyszerűen arról, hogy a pszichodrámában fel vagyok készülve arra, hogy a személyes sorsok megérintenek, vezetőként tehát felvértezetten vagyok a helyzetben. A szociodrámában, mivel általában hajlamosak vagyunk azt érezni, hogy az általános, társadalmi probléma eltávolíthatóbb,  nem voltam olyan éber. Most már az vagyok.

B.Á.

Szociodráma vs pszichodráma #2

Mitől lesz társadalmi egy kérdés, amin te meg én vérre menő vitát folytatunk? Miért is adnánk a vérünket, ha nem személyesen érintene, nem vagyunk mi forradalmárok?! Hol a személyes és a társadalmi között a különbség?

Állítsuk meg egy pillanatra a vitának azt a pontját, amikor a szívem majd kiugrik a mellkasomból, pulzusom az egekben, és vörös fejjel mindjárt ordítani kezdek! Cseréljünk szerepet! És onnan, a te helyedből mindjárt meglátom, hogy tényleg rém idegesítő egy pukkancs vagyok. A fene nagy demokratikusságom agresszív és ijesztő.

De ez még csak az én ügyem. Vagy - módszertani szempontból - a pszichodrámáé. Viszont ha kilépek a te szerepedből is és újságíróként, politikai elemzőként vagy éppen egy száz év múlva születő történelemtankönyv írójaként nézem a helyzetet, a személyes hirtelen tágabb kontextusba kerül. Társadalmivá válik.

B.Á.