A kutatás során úttörő munka indult
útjára, a kutatók arra tettek kísérletet, hogy a szociodráma módszer gyakorlati
vonatkozásaival kapcsolatos mérőeszköz kidolgozását kezdeményezzék
Magyarországon.
A Magyar Pszichodráma Egyesület 2013.
november 16. és 2014. május 23. között öt önkéntesen jelentkező civil szervezet
számára szociodráma csoportokat szervezett. A KROLIFY Vélemény- és
Szervezetkutató Intézet online kérdőíves felméréssel vizsgálta, hogy
tapasztalhatók-e változások a szociodráma ülések hatására a programban
résztvevő szervezetek működésében. A felmérés során a szervezeti tagok kérdőíveket
töltötték ki a szociodráma foglalkozások előtt, majd azt követően 1 hónappal.
Az eredmények összehasonlításával lehetőség nyílt a szociodráma csoportok
hatásainak kimutatására.
A hatásvizsgálat során két időpontban
végeztünk kérdőíves adatfelvételt. A szociodráma csoportos foglalkozás előtt (nullmérés), majd azt követően 1 hónap
múlva (hatásmérés). Az 1 hónapos
időtartam alatt – feltételezésünk szerint – elindulhattak olyan folyamatok a
szervezetekben, amelyeket azonosítani tudunk kvantitatív adatok alapján.
Aláhúzzuk, hogy mindössze a folyamatok elindulásának detektálására volt módunk
a projekt alatt. Annak monitorozása, hogy a szervezet hosszabb távon mihez kezd
az elinduló folyamataival, hogyan használja ki, vagy hagyja kihasználatlanul
lehetőségeit, további vizsgálatok tárgyát képezheti, mely a jelen kutatásunknak
nem része. A nullmérés és hatásmérés során összesen 310 kérdőív adatfelvétele történt meg.
A kutatási eredmények rövid
összefoglalása:
Információáramlás,
programok. A szervezeten
belüli információáramlás különböző dimenzióit a közepesnél jobbnak, a jónál
viszont némileg kevésbé kedvezőnek ítélték a szervezeti tagok, a
csoportfoglalkozás után pedig romlott az információáramlás értékelése. A tagság
nagyobbik része a programok több mint felén vagy mindegyikén részt vett, és az
ilyen tagok aránya nőtt a csoportok után.
Aktivitás. A válaszadók a szociális
tevékenységekben a leginkább aktívak, ezeket követik a programszervezés
tevékenységei, végül a tagok a szervezet mindennapi működésével kapcsolatos
tevékenységekben a legkevésbé aktívak; a csoportfoglalkozás után a szervezetek
tagsága az összes tevékenységet tekintve aktívabbnak tekinthető, mint a
csoportfoglalkozás előtt.
Személyes
viszony a szervezethez.
A válaszadókra saját megítélésük szerint leginkább az jellemző, hogy
törekszenek megérteni a vezetőség, illetve a tagság problémáit. A
csoportfoglalkozást követően a szervezethez való személyes viszonyulás
pozitívabbá vált.
A
szervezet jellemzése. A
válaszadók leginkább azt tartották jellemzőnek a szervezetre nézve, hogy az
nyitott új tagok befogadására, illetve kialakult normák jellemzik, messze
legkevésbé pedig azt, hogy kisebb csoportokra bomlik. A szervezeteket a tagság
leginkább gondosnak, igényesnek, lelkesnek és ösztönzőnek tekintette,
legkevésbé pedig a demokratikus, a nem anyagias, a megértő és a reális
jelzőkkel jellemezte. A csoportfoglalkozás nem befolyásolta a szervezeti
jellemzők megítélését.
A tagsági viszony
múltjára, jelenére és jövőjére vonatkozóan azt tapasztaltuk, hogy a tagság
többsége informális módon, ismerősön vagy baráton keresztül került kapcsolatba
a szervezettel, zömüket jó érzéssel tölti el, hogy a szervezet tagja és
szándékai szerint stabil tag is marad.
Az eredmények
alapján a válaszadók a szociális tevékenységekben – vagyis a tagság
összetartásában, illetve új tagok toborzásában – a leginkább aktívak, ezeket
követik a programszervezés tevékenységei, végül a tagok a szervezet mindennapi
működésével kapcsolatos tevékenységekben a legkevésbé aktívak; a
csoportfoglalkozás után a szervezetek tagsága az összes tevékenységet tekintve
aktívabbnak tekinthető, mint a csoportfoglalkozás előtt.
A szervezethez
fűződő személyes viszony, illetve a szervezeti jellemzők megítélése kapcsán
elmondható, hogy noha a tagságra saját megítélésük szerint leginkább az
jellemző, hogy törekszenek megérteni a vezetőség, illetve a tagság problémáit,
viszont csak közepes támogatottságot kapott az az állítás, hogy a szervezet
vezetésének és tagságának szándékai összhangban állnak. A szervezeti tagokat
toleránsnak, a szervezeteket pedig nyitottnak lehet tekinteni, hiszen népszerű
volt az az állítás, hogy a tagok elfogadják, hogy a szervezethez olyanok is
csatlakozzanak, akiket ők nem szeretnének a tagok között látni, illetve az,
hogy a szervezet nyitott új tagok befogadására. A szervezeteket a tagság
leginkább gondosnak, igényesnek, lelkesnek és ösztönzőnek tekintette, legkevésbé
pedig a demokratikus, a nem anyagias, a megértő és a reális jelzőkkel
jellemezte.
Végezetül, ami a
szociodráma csoportok konkrét hatásait illeti, az eredmények alapján
kimutatható volt, hogy a csoportfoglalkozás az azon résztvevők körében
javította a szervezetek által rendezett programok hasznosságának megítélését,
de ez a pozitív hatás nem mutatkozott meg a szociodráma csoporton nem
résztvevők körében. Emellett a résztvevők a nem résztvevőknél kritikusabban
ítélték meg az szervezeten belüli információáramlást a csoport után, viszont ez
a különbség már a csoportfoglalkozás előtt is tapasztalható volt. A résztvevők
aktivitása nőtt a csoport után, de az aktivitás körükben már a csoportok előtt
is magasabb volt, mint a nem résztvevőké, ugyanakkor ez a hatás átszivárgott a
nem résztvevőkre is, hiszen a csoportok után ők is magasabb aktivitásról
számoltak be. Hasonló helyzet figyelhető meg a különböző személyiségjellemzők
kapcsán is: a személyiségjegyek alapján a résztvevők pozitívabban viszonyultak
a csoport után a szervezethez, mint a nem résztvevők, és noha ez a
hozzáállásbeli eltérés már a csoport előtt is fennállt, a csoport után az azon
nem résztvevők szervezetükhöz való viszonyulása is kedvezőbbé vált. Ezzel
szemben nem gyakorolt hatás a szociodráma csoportfoglalkozás a szervezeti
tagsági viszony jelenlegi és jövőbeli értékelésére: a csoportok után a tagság
nagy részét továbbra is jó érzéssel tölti el, hogy a csoport tagja, és
szándékai szerint stabil tag is marad a jövőben. Emellett nem találtunk
különbséget a csoport előtt és után a szervezet jellemzésében sem. Mindez azt
jelenti, hogy egyrészt a csoportfoglalkozáson a már eleve aktívabb, a
szervezethez alapvetően pozitívabban viszonyuló, a szervezet iránt
elkötelezettebb és ezért azzal szemben kritikusabb, a problémák megoldásában
nagyobb hajlandóságot mutató tagok vettek részt, másrészt a szociodráma
foglalkozás a nem résztvevők körében is növelte az aktivitást és javította a
szervezethez való személyes viszonyulást, viszont a csoportfoglalkozás nem befolyásolta
a tagsági viszony és a szervezeti jellemzők megítélését.
Keszi Roland és Papp Gergely és mts
További
részletek a 2014.07.29-én elhangzott sajtótájékoztatón,
amely elérhető itt:
A
teljes kutatási jelentés elérhető itt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése